Pár hónapja meghalt a testvérem, nem birom feldolgozni, mit tegyek?

Kedves kérdező! Részvétem. Ez szerintem a világ legnehezebb dolga, amit most átélsz. Az egyik jó megoldás, ha sokat beszélsz róla és nem folytod magadba. Ha nem tudzs vele mit kezdeni, akkor keress fel egy pszicholóűgust, vagy egy mentálűhigiénikus szakembert. Családsegítő szolgálatoknál ezt ingyen megteheted, nem kell érte fizetni és titoktartási kötelezettséged van. És most ne haragudj, de egyik kommentelődnek válaszolnék.

Kedves 11:42!

A gyász egy eléggé súlyos teher. Te is biztosan ha valami baj ér, problémád van sok-sok embernek elmondod. És most nem mesélem el neked a gyász pszichológiáját és a szakaszokat, meg miegymást, pedig tudnék róla mesélni. Szóval fordítsuk le a fizika nyelvére. Tegyük fel, hogy a gyász egy 100000 Tonnás össztömegű 1 kg-os golyók, és neked kell tartanod. Mit teszel, hogy ne téged nyomjon agyon, elkezded elosztogatni a golyókat egyenként. Minél nagyobb felületen osztod el annál kevesebb lesz a tömeg, annál kevésbé fáj. Hát, ha nem is ugyan így, de a gyásznál is valahogy így működik.

Tisztelettel:

Bodza

Szia! Fogadd őszinte részvétem! Sajnos tenni semmit nem lehet. A legmélyebb fájdalmat is meg kell élni, hogy aztán az ember felgyógyulhasson belőle egyszer... Nekem egy éve halt meg a barátnőm, egy részeg sofőr beleszállt az autójába, Ő pedig szörnyethalt! El sem búcsúzhattunk, úgyhogy azóta én még akkor is elbúcsúzom a szeretteimtől, ha csak a kisboltba mennek (vagy én), mert nem tudni, hogy mit hoz a sors! Mindenkinél másképpen zajlik a gyász. Van, aki azonnal felfogja és kiborul, van, aki x ideig nem is tud sírni, nem fogja fel, viszont ezek az emberek is kiborulnak idővel és talán erősebben is tör rájuk a fájdalom. Én sem fogtam fel rögtön, amikor közölték a hírt. Azt ugyan éreztem, mintha jól fejbevágtak volna, de nem tudtam sírni. Pár napig olyan érzésem volt, mintha valami köd szállt volna rám, kb. 2-3 nap telt el, mire eljutott a tudatomig és belémhasított a fájdalom... Akkor aztán elemi erővel tört rám a zokogás, a húgom (17 éves) nagyon megijedt, mert elmondása szerint már azt hitte, hogy elájulok tőle és tényleg próbált is vígasztalni, de ugye ilyenkor nem lehet az embert megnyugtatni! Ha jól esik, sírd, beszéld ki magadból valakinek a fájdalmadat, ha nem, akkor nyugodtan megkérheted a körülötted lévőket, hogy hagyjanak kicsit egyedül. Ezen nem sértődhet meg senki! Én is kértem a hugom, hogy hagyjon egyedül egy kicsit. Nem bírtam abbahagyni a zokogást, végül kimerültem tőle és elaludtam. Napokig nem ettem, fel sem keltem az ágyból, csak aludtam, hogy ne fájjon a valóság... Ha ébren voltam, kattogott az agyam, és/vagy sírtam... Azt tudom csak tanácsolni, hogy Te se fojtsd magadba a bánatot, akkor sem, ha férfi vagy, hiszen ilyen esetben még egy férfi is sírhat, de ha nő vagy, akkor meg pláne. Kicsit megkönnyebbülsz és "jobb" lesz. Sajnos még én is pszichológushoz járok, még én is sírok Miatta, ha eszembejut, vagy szóbakerül, úgyhogy nem tudom, mennyi idő, amíg könnyebb lesz. Kitartást kívánok!!!!

Gyuszi, 19

Nekem nyáron halt meg a bátyám, most februárban lenne 20 éves. Én se tudom, hogy mit tegyek.. Nem tudom.

18/L