Pár hónapja meghalt a testvérem, nem birom feldolgozni, mit tegyek?

Fogadd részvétem!

Bár ez így közhelyesen hangzik, de őszintén együtt érző próbálok lenni.

Tudomásom szerint a gyásznak vannak bizonyos szakkifejezései a pszichológiában és nagyon könnyen áteshetsz az egyik végletből a másikba, ha idővel nem gyógyulnak a sebeid.

Az is nagy bátorság volt, hogy segítségért a "világhálóhoz" fordultál. Nem szeretetnék méltatlan lenni a segítségadásra, így, ha egy év múlva is problémát jelent ez neked, akkor szakemberhez kellene fordulnod. De ezt megelőzendő az én véleményem az lenne, hogy valakivel, akit őszintének, igaznak érzel az ismeretségi körödben, annak add át terhed egy részét. Beszélj, rajzol, fess vagy írj ki magadból minden fájdalmat. Én az apám halál után munkába temetkeztem, de persze ügyeltem rá, hogy a család ne essen szét. Mintha a szívem egyik felét elveszítettem volna, de eltelt néhány év, és a tesóimmal még közelebb kerültünk egymáshoz, és persze "felnőttünk". Nem tudom, egy testvér elvesztése mennyiben hasonlítható össze egy apáéval. Ha szoros kötelék volt, szerintem ugyan olyan "elviselhetetlenül" nehéz.

Nem fogok olyan tanácsot adni, hogy imádkozz, vagy menj el templomba, mert magadban kell, hogy megtaláld az erőt, ami talpra állít, hogy ilyen veszteség után az "időre" bízd a fájdalom múlását, és közben új feladatokra tereld saját gondolataid! Bár segíteni tudnék, őszintén! Tanácsot könnyű adni, átélni már egészen más!

Olvass utána Elisabeth Kübler-Ross vagy bizonyos Spoken tanainak a témát illetően. Ha sírni kell, sírj! ha ordítani kell ordíts, de ne marcangold magad, és főképp ne agyalj sokat. Az idő múlásával más emlékképek is előjönnek majd, amik talán inkább javítanak, mint rontanak az érzéseiden.

Ha néhány hónapja történt, úgy a gyász még korai lehet!Nem tudom mi történhetett, mit láttál és mit nem, de a fájdalom is azt jelzi, hogy élsz. Talán helyette is!

Legyél erős, nézz körül, hogy van-e a családban valaki, akinek jól jönne épp a te segítséged! Oszd meg a gondjaid, ne akard egyedül cipelni ezt a terhet. És legyél türelemmel. A fájdalom előbb-utóbb enyhülni fog. Én is azt hittem, hogy ez sosem lesz így, de aztán maguktól alakultak a dolgok!

Monte Cristo

Nagyon Sajnálom. :(

Én 11 hónapja vesztettem el a nagymamámat. Rá 2 hónapra (most 9hónapja) vesztettem el a nagypapámat. Végig néztem ahogy nagyapám a szemem előtt halt meg. Szörnyű volt.

Még most is alig tudom feldolgozni.Együtt tudok érezni veled, mert tudom ez milyen szörnyű dolog. :(

Részvétem.

Tapasztalatból írhatom most, hogy idővel enyhül majd. Talán el is múlik, és fájdalom nélkül gondolhatsz majd vissza rá, de most, hát az nehéz, de el fog múlni, még ha hihetetlennek hangzik is per.pill.

Nem szabad bezárkózni, önpusztításba temetkezni/menekülni, fő az elfoglaltság,magad képzése, hogy ne légy depressziós,jó érzéssel gondolhass arra, hogy ha van is túlvilág, akkor ő ott most büszke rád, ha nincs túlvilág, akkor is csak a saját hasznodra cselekedtél.

Tudom,tudom, tiszta közhely meg egyebek, de akkor is így van.

Hát, nagy kalappal a továbbiakhoz!

20 évesen, ez valóban még fájdalmasabb lehet, hiszen a legszebb kor, mikor új érzések, új kalandok, csupa új tapasztalat vár az "ifjúságra". Gyerek fejjel azt várjuk, hogy mikor leszünk már felnőttek, felnőtt fejjel nézve pedig, azt látjuk, a múltban valahogy minden könnyebb volt. Oly sok dolgot változtathattunk volna, de van, aki ugyan úgy "csinált volna mindent", ahogy akkor is. El kell fogadnod, hogy ilyen fiatalon ment el. Bár ez egy szülőnek meg még annál is nehezebb lehet ilyenkor... Mikor a gyermeke előbb megy el, mint ő: "hiszen az utódok kezébe adja a jövő kulcsát".

Engedd el a testvéred! Ne agyalj, ne kérdezd mi miért van így. Igazságos-e vagy sem! Ne nehezíts a dolgokon, azzal, hogy küzdesz ellene. Nyugodj meg... nyugodj meg, a testvéred is biztosan ezt akarná...

Látod mennyi ember együtt érez veled? Biztosan segíteni akarnak ők is a maguk módján, de a neheze rajtad múlik!

Sajnálom, de újból csak azt írhatom amit korábban is. Legyél erős, ne agyalj!

Monte Cristo

drága kérdező!

őszinte részvétem

de igazából nem látom értelmét annak, hogy ezt minek tetted ki. és azt sem értem, hogy miért ide. amit meg legfőképp: miért emelted ki? tényleg nagyon sajnálom a tesódat, de még is mit vársz tőlünk?! lehet, hogy bunkó vagyok, de most az a mit tegyekkel mit csináljunk?

szeretnél egy idézési módot, amivel megidézheted?

legegyszerűbb válasz dolgozd fel

tudom, hogy tök bunkó vagyok, de ami a szívemen az a számon. ennek a kérdésnek akkor sincsen semmi értelme.

na de, hogy mondjak valamit a régi kelták hite szerint, amikor meghalt egy családtagjuk fűzfát ültettek. úgy gondolták a fa megőrzi az elhunyt lelkét és védik azt. egész Britannia szerte a vizesebb terülteknél tévő temetők körül ezért van olyan sok fűzfa. persze ez a szokás egész Európában elterjedt.