Gyanús balesetek. Tényleg csak véletlen?

Mert a sokezerszer annyi ugyanolyan esetet nem említi senki, amikor volt ott valaki, és megmentette a helyzetet.

Szellemeket látni meg sokkal egyszerűbb, ha nincsenek a dologra szemtanúk, és senki nem szól, hogy ne hazudjál már, ott voltam. :D

Semmi különleges nincs benne.

Ezen már én is sokszor elgondolkoztam.

Szellemeket is leginkább akkor láttam és hallottam, mikor egyedül voltam. CSak párszor volt olyan eset, mikor ismerősökkel..

De ezt nem tudom. Talán nincs is benne semmi. Viszont érdekes elgondolkozás.

Nekem nagypapám azt mondta, hogy a végzetünket nem lehet kikerülni. Mindenkinek meg van írva a saját sorsa...

Hallottam arról a házaspárról akik lekésték,,és végül még is meghaltak...MIkor olvastam eléggé elgondolkoztam, hogy vajon tényleg hülyeség a Végső Állomás?:D Nos, nem tudom ..de azért ez nagyon durva, hogy túlélik a repülőgép szerencsétlenséget, aztán másnap meg is halnak autóbalesetben. Mintha a sorsunkat tényleg nem lehetne kikerülni:S.

A Végső állomás filmekben (mert több is van) valóban az a jelentéstartalom, hogy a végzetét nem kerülheti el senki.

Viszont akkor az ilyen "ijesztgetéseknek" nem értem univerzum szinten az értelmét. Ha a bokaficamosnak az lett volna a predesztinációja, hogy meghaljon, akkor már a lépcsőn is eshetett volne egy "Magdianyusost galacsinnal:))" vagy a biblia is agyonütötte volna. Vagy a karambol végződött volna rosszabbul.

Hacsak nem egyfajta figyelmeztetések ezek az embereknek.

És azt a véleményt is osztom, hogy sok baleset történik, de a százalékosan oly kevés ilyen furcsák jobban felhívják magukra a figyelmet.

A figyelmeztető esetek a jobbak, mert akkor az ember nem fatalista módon érzi, hogy nem tudja kikerülni a sorsát, hanem úgy, hogy vannak választási lehetőségek.

Csigalépcsős! Nem semmi a történeted. Veheted figyelmeztetésnek, mert végül is szerencsésen megúsztad, ami tragédia lehetett volna.

Az én kisebbik lányomat is sorozatban érik az olyan balesetek, amik súlyosabbak is lehetnének, mégsem veszi komolyan, hogy egy tán egy figyelmeztetés.

Most a legutóbbi a legsúlyosabb. Eddig komoly ápolás nélkül úszott meg baleseteket. Ledobta a ló, kisebb agyrázkódás. Kocogás közben megtámadja egy kiszökő kutya, beleharap, de mivel a kutya kis termetű, a nadrág meg elég vastag volt, megúszta kisebb sebbel. Kerékpározás közben a bringa két kereke között átfut egy ijedt macsek, baromi nagyot esik, de a bicaj rosszabb állapotba került nála. Meg már nem is tudom követni a kisebb baleseteit. Ló a lábfejére lép, meg ilyenek. Most volt vasárnap 1 hete, mikor mentőt kellett hívni hozzá. A szomszédtól jött haza, és egyik lefűrészelt akácfa csonkjában elbotlott, a másikra ráesett, és bele a combjába. Pénteken fogják szedni a varratot. De! Nem sértett izmot, ideget, és éppen nem érte el az artériát a sérülés. A szétnyílt seb aljában épen maradt az ér. Olyan már sokszor, mintha el lenne átkozva. Én meg csoda, hogy még nem kaptam ideg összeroppanást, mert egyébként depresszióval kezelnek már évek óta.

Nagyon tanulságos történetek, örömmel olvastam.

Nekem/nekünk is van olyan, hogy még nincs erőm elmesélni, de a lényeg egybecseng azzal, amit szoktak mondani a jósok, ezotériás "beavatottak", hogy a nincs véletlen baleset, sőt nincs véletlen sem. Konkrétan nem a kóbor szellemek rosszindulatát kell okolni (nem zárom ki, de ritka lehet), hanem a világ, ill. az életünk ennyire hihetetlenül szervezett. Gondos vezérlés, vagy szabályozás alatt vagyunk, a cél pedig a fejlődésünk, bár ez néha fájdalmas.

Elég ijesztő belegondolni, hogy nincsenek véletlenek. Egyik nap autóval jöttünk haza, esett az eső. Lassan haladtunk, és láttuk, hogy zöld a lámpa a kereszteződésnél, de nem akartunk rálépni a gázra, inkább úgy döntöttünk kivárjuk a következőt. Alighogy pirosra váltott a lámpa, az utolsó autó, aki még átment a sárgán, és az oldalról jövő kamion összeütköztek. Mi lett volna ha?

Vajon az univerzumnak még terve van velem, hogy nem hagyott átmenni a lámpán? Máskor mindig azon vagyunk, hogy átérjünk a zöldön. Ha mi is beléjük megyünk, mert beléjük mentünk volna, ha sietünk kicsit, meghalunk? Akkor én most kicseleztem a halált, vagy eleve így volt elrendelve?