Ez a személyes lehetetlennek tűnő történet lenne a szinkronicitás? Ez most akkor végül is egy ezoterikus fogalom, vagy pszichiátriai?

Nektek minden természetfölötti amit nem láttok és nem fogtok, még az egyszerű vonzás törvénye is amit a cikkben szereplő pszichiáter művelt a "szkarabeusszal"..Ne vedd zokon, egyszerűen csak kifelé éltek..

A szinkronicitás az ok-okozati összefüggések felismerésének előszobája..A cikk szerint (David Wilcock könyvéből idézet,nemmelesleg közismerten hülye a lélekhez,mert "ufószakértő") aki benne van a flow-ba, vagyis éli a saját maga által megírt sorsfeladatát az gyakrabban kap a külvilágból ilyesfajta megerősítéseket, de ez persze nem ilyen egyszerű, de ezt majd nálam türelmesebbek itt biztosan elmagyarázzák..

A szatyorkád..Ha valamilyen elfojtásból adódóan nincs feldolgozva az álmod feladásával járó veszteség, fájdalom és lemondás, akkor tudatalatt csinálhatsz ilyen dolgokat, hogy tovább dédelgetve az álmot el ne feledd..

Rossz példa erre, de pl. a sorozatgyilkosok azért is gyűjtik az áldozatok mütyürjeit, mert a tudatos én még nem kész arra, hogy szembenézzen a tettének következményeivel..

Tehát nem az "élet játszik veled" és nem az dobálja a csavart, hanem az a leszakadt személyiségrészed aki abban a szituációban ragadt ahol a veszteség van..

A hallucináció pedig a tudatküszöb megnyílása, az altudat tartalmainak átömlése a tudatos énbe annak kitisztítására..

Aztán jönnek a szellemi segítők közvetlen üzenetei..Én jelenleg tollakat látok mindenhol ha magam alatt vagyok..

"Sajnos bármeddig olvasom nem tudok rájönni, hogy akkor most el van ismerve hogy ez egy természetfeletti dolog, vagy sem…"

Természetfeletti nem lehet és nincs is elismerve tudományosan sehol. Ha el lenne ismerve, akkor meg lenne magyarázva, nem lenne már "természetfeletti". Nincs semmi a "természet felett".

Kérdezzük meg a mesterséges intelligenciát, szerintem a válasz korrekt és tanulságos, mintha csak magam írtam volna:

-------------------------------

Does synchronicity exist?

----------------

A válasz gépi fordításban:

--------------------------

A szinkronicitás Carl Jung által bevezetett fogalom, amely időben egybeeső eseményeket ír le, és úgy tűnik, hogy értelmes kapcsolatban állnak egymással, de hiányzik a felfedezhető ok-okozati összefüggés. Jung ezeket az eseményeket „értelmes véletlenekként” jellemezte. Úgy vélte, hogy a szinkronicitás hídként szolgálhat a pszichológiai és a fizikai szféra között, ami arra utal, hogy lehetnek ok-okozati összefüggések, amelyeket a hagyományos ok-okozati érvelés nem magyaráz meg.

Tudományos perspektíva a szinkronitásról

Tudományos szempontból a kutatók többsége a szinkronitást olyan jelenségnek tekinti, amely empirikus alátámasztást nélkülöz. Sok tudós azzal érvel, hogy amit az emberek szinkronisztikus eseményekként értelmeznek, az jobban megmagyarázható olyan kognitív torzításokkal, mint a megerősítési torzítás vagy az apofénia – amikor értelmes mintákat vélnek látni ott, ahol nincsenek.

A tudományos közösség a szinkronitást nagyrészt áltudománynak tekinti, mivel nem tesztelhető, és csak szubjektív benyomásokra támaszkodik.

Egybeesés vs. szinkronitás

Míg a szinkronicitás azt jelenti, hogy a véletleneknek mélyebb jelentést tulajdonítunk, maguk a véletlenek véletlenszerűen, ok-okozati összefüggés nélkül fordulhatnak elő.

Statisztikailag bizonyos egybeesések valószínűbbek, mint mások, valószínűségszámítás alapján. Például a nagy számok törvénye miatt statisztikailag valószínű, nagyobb csoportokban találni valakit, akinek azonos a születésnapja. Így bár az egyének megtapasztalhatják azt, amit szinkronitásként érzékelnek, ezek a tapasztalatok nem feltétlenül jelentenek a puszta véletlenen túli valóságot.

Pszichológiai értelmezések

Pszichológiai szempontból egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a szinkronitás élményei az érzelmi intenzitású időszakok vagy jelentős életbeli átmenetek köré csoportosulhatnak. Ez azt jelzi, hogy bár az egyének úgy érzik, hogy ezek az események személyes jelentőséggel bírnak, gyakran inkább pszichológiai állapotoknak, semmint külső ok-okozati összefüggéseknek tulajdoníthatók.

Következtetés: A szinkronitás megléte

Összefoglalva, bár sokan beszámolnak szinkronitások megtapasztalásáról, és azt személyesen is jelentőségteljesnek tartják, a tudósok körében az az uralkodó nézet, hogy ezeknek az eseményeknek nincs objektív valóságalapjuk, hanem az emberi megismerés és észlelés termékei. Ezért a szinkronicitás nem empirikusan igazolható jelenségként létezik, hanem inkább az egyéni értelmezéseken és tapasztalatokon belül.

Hát nekem így jött meg Jézus 2020 decemberében. Kő kemény negyven nap volt.

Én nem kezdtem pszichológiába merülni. A hitbe merültem, a vallásba. Csak engedtem, hogy megtörténjen, elengedtem a gyeplőt. Persze végül egy drogrehabon kötöttem ki.

Az egy elég meredek időszaka volt az életemnek. Vannak elméleteim, hogy mi okozta mindezt. Vagy is, hogy ki okozza.

Le sem merem írni, de azért leírom a két legvalószínűbb okozót:

1. Jézus.

2. Valaki, aki Jézusnak adja ki magát.

Esetleg 3., hogy nekem is elmentek otthonról. Viszont akkoriban ezt az opciót kizártam. Bevonultam a pszichiátriára, önkéntes alapon befeküdtem megfigyelésre. De olyan szürreális volt, katonák őrizték a kórházat, a mellettem fekvő srác saját magát eszegette. Néhány nap után kiszöktem a zárt-osztályról. Viszont voltak ott, akik hasonló jelenségeket tapasztaltak.

A lényeg, hogy kiderült, hogy nincs bajom. Mondjuk a szökésem után nehéz volt igazolást szerezni, de már nem számított. Addigra minden terv készen állt.

Talán a covid váltotta ki az egészet.

Komoly hetek voltak, amire komoly hónapok jöttek.

[link]

Olvasd el figyelmesen. Nem zárom ki, hogy amikor nem voltál önmagad megvetted a táskát és persze nem tudsz róla.

Tokió utazási távolság nagyjából vagy Argentina stb.

Igazából én azt nem értem (és nem első eset itt), amikor valaki tisztában van a problémáival, sőt olyan is van, aki konkrétan kezelés alatt áll, még diagnózist is emleget, gyakorlatilag papír van kezében, de azért mégsem hajlandó elfogadni realista véleményeket.

"...de ha a mentális egészség kategóriában beszéltem erről, akkor egyből azt mondták hogy ez már kezdődő skizofrénia.

Igazából annyira rosszul vagyok évek óta hogy hallucinálni is szoktam már."

"...Nyilván azóta pszichés szempontból nem vagyok magamnál és már soha nem is leszek, de volt egy felfedezésem, amikor végleg elmentek nekem itthonról."

Ez általában úgy szokott lenni, hogy a problémák már előtte is jelen voltak, általában már születéstől, legfeljebb nem detektált.

Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a világon nincs semmi misztikus, mágikus jelenség. Mindennek a fizikai magyarázatát kell keresni. Olyan persze előfordul, hogy valamit nem tudunk esetleg pontosan megmagyarázni (pl. egy zavaros felvétel, amit valaki földönkívüli aktivitásnak képzel), csakhogy az sem bizonyít, az égvilágon semmit.

Én már valószínűleg többet tapasztaltam, túl vagyok az ifjúkori naivitáson is, az életben már bizonyítottam, több téren is. Megismertem néhány diagnosztizált esetet is. Skizoid (nem csak idős, fiatal is), vagy épp idős demens, paranoid stb., amit valamikor nem is gondoltam volna, hogy az emberi elme így meg tud borulni. Persze tudunk róla elméletben, csak más ezt közelről tapasztalni.

Tudni lehet azt is, hogy nem nagyon fogadnak el más véleményt, különösen a konteós üldözési mániások, holott nyilvánvalóan pont kifordítva látják a világot: álhíreknek dőlnek be, valós információkban viszont mindig a hátsó szándékot keresik, forgatnak ki visszájára bármit.

De hiába magyaráz egy realista, tapasztalt, fizikus is akár, egyszerűen nem fogadják el, hogy nincs varázslat, nincsenek szellemek, soha, sehol, senki nem bizonyított ilyet, a világon sehol.