Ha meghalok és átlagos ember voltam akkor tudok választani, hogy a Mennyországba vagy a Pokolba menjek?

"Igen? És mi van akkor, ha valaki kevert kultúrából származik?"

Hagyjuk már, oxigénhiányos kábulatokban logikát keresel, írásomban az iróniát detektálni képtelen vagy, nincs miről beszélni. Ez csak üres trollkodás.

10. Lényeget nem sikerült meglátni, holott csak a közismert kételyt fogalmaztam meg: valakiknek nem furcsa, hogy ahány vallás, mindenki a saját szentjeivel találkozik a "világosságban"? Ennyiféle túlvilág lenne?

Nem, ezek csak fantáziák, amit az emberek találtak ki és mindenkinek az a mese égett be, amivel életében mosták az agyát. Közben egyik sem igaz.

A világosságot ráadásul még én is nagyon jól el tudom képzelni, amikor régen egy iskolai ünnepségen, napon állva kiment a vér a fejemből és jött a világosság.

Semmi különös, csak biológia. Ebbe magyaráznak bele kitalációkat.

Kedves Szervizmérnök úr! Úgy látom a halálközeli élményekkel kapcsolatos tudásod meglehetősen visszamaradott. Még a 60-70-es években járt ilyen szinten a tudomány a jelenséget illetően.

A halálközeli élmények állandó elemei:

A klinikai orvostudomány, az intenzív terápia fejlődésével párhuzamban egyre többen élnek túl olyan állapotokat, amelyekbe korábban belehaltak volna, továbbá egyre több időt töltenek el emberek olyan mély eszméletlenségben (lásd: kóma), amely állapotokból a korábbi évszázadokban nem lett volna visszatérés. Ami a jelenség alapos vizsgálatát elindította, hogy felfigyeltek arra, hogy a klinikai halál állapotából visszatérő személyek nagyban hasonló tapasztalatokról számolnak be korra, nemre, vallási-világnézeti beállítódásra tekintet nélkül. A beszámolók az alábbi állandó elemekből építkeznek (kivételek mindig akadhatnak):

1. testenkívüliség élménye, a "meghalás" tényének tudatosodása, a kórházi személyzet vagy a baleseti körülmények és a saját test külső megtapasztalása. Tiszta tudat, szikrázóan éles érzékelés, "anyagtalan test" állapot, lebegés, esetleg időnélküliség érzete.

2. áthaladás egy sötét alagúton, melynek végén egy „fénylény”, azaz egy szikrázóan fénylő szellemi lény, entitás vár rájuk. Vallástól függően értelmezik személyét vagy egyszerűen egy "sugárzó szeretetű" lény jelenlétéről számolnak be. Hieronymus Boschnak létezik egy gyakran idézett képe, amire jól illik ez a leírás.

3. találkozás elhunyt rokonokkal, ismerősökkel, minden rettegés, szorongás nélkül, euforikus állapot.

4. az "életfilm" megtekintése, egyfajta panorámaszerűen megjelenő folyamatként, ahol az illető megtekintheti és ténylegesen át is élheti életét és tetteinek következményeit - mások szemszögéből is.

5. ennél tovább legtöbben nem jutnak el, a visszatérés mellett döntenek vagy felszólítják őket erre, aminek nem szívesen tesznek eleget és végül a testükben térnek magukhoz.

Raymond Moody: Élet az élet után (Life after life) c. könyvének felsorolása több fázisra tagolja a jelenséget, de a lényege ugyanaz:

Kellemetlen hang/zaj hallása az első észlelet.

A halál állapotának felismerése.

Boldogság és nyugalom.

Testenkívüliség élménye, a lélek a halott test felett lebeg.

Egy csatornában való elmerülés, nagy sebességgel való zuhanás egy fényes kijárat felé, amelynek a végén egy csodálatos kert ragyog.

Halott rokonok és más szellemi lények jönnek az elhunyt szellemét üdvözölni.

Az énérzet megváltozása, feloldódás a szeretettel teli fényben, "fénylénnyé" válás.

Az életfilm panorámaszerűen lepereg az elhunyt előtt, esetenként kérdéseket intéz a fény az elhunythoz.

Az elhunyt elér egy határt, amit az élet és halál mezsgyéjeként fogalmaz meg.

Kellemetlen visszatérés a testbe, valami visszahúzza a lelket a testbe.

Felébredés és fájdalom, hideg érzete, s amennyiben az emlék megmarad az eseményről, azzal a "visszatért" nehezen tud mit kezdeni.

Megjegyzendő, hogy személyenként a tapasztalatok köre az egyes szinteken tágulhat-szűkülhet, bizonyos részek kimaradhatnak a memóriákból. Ennek ellenére jellemzően a történet általános váza hasonló.

Forrás wikipédia:

[link]

13.

Semmi újat nem mutattál nekem, azt pedig nem gondolhatod komolyan, hogy dolgozatot írok ide a témából.

Szimplán csak kivonatoltam a lényeget: továbbra sincs semmi bizonyíték a vallásos blablákra, túlvilágra.

Biokémiai jelenségek vannak, az agy nagyon bonyolult, csinál ilyen vicceket is, de a lényegen ez nem változtat.

A Wikipédián szereplő tudományos megközelítések felett pedig mintha szemet hunytál volna.

Többször is próbáltam már érzékeltetni, hogy ifjabb koromban még én is próbáltam hinni "valamiféle felsőbb intelligenciában", de nekem ez az élettapasztalatom, hogy idővel rájöttem, ezek csak mesék.

Nincs semmi, az élet vége annyi lesz, mint amikor eltaposunk egy okostelefont: a hardver újrahasznosítható, a szoftver (a telefon lelke) csak úgy megszűnik. Volt, nincs. Többet nem okoskodik.

Erre számítson mindenki, ezt az egy életet kell kihasználni, a körítések, a dumák nem számítanak.

Ezekről a misztikus dolgokról mindenki csak dumál, halandzsázik, közben semmi nincs, csak az üres szövegelés megy.

"Szimplán csak kivonatoltam a lényeget: továbbra sincs semmi bizonyíték a vallásos blablákra, túlvilágra."

Szokásos ateista terelés. Ha valamit megtanultam a hosszú évek alatt, melyeket az ateistákkal végig vitáztam, az hogy kár az ilyenre az időt is vesztegetni.

A végén mind ezt a gagyi, hát de nincs is semmi bizonyíték kártyát játsza ki mind, mikor már szorul a hurok.

A 8-as vagyok. 13-as, szerintem igazad van neked is.

Én úgy gondolom, hogy nincsen több, nincsen sokfajta túlvilág, hanem vannak úgynevezett tartományai, szférái, ahová a lelkek kerülnek, de nincsen olyan, hogy az egyes vallásokhoz igazodik, és egymásnak ellentmondó dolgok történnek az emberekkel a halál után.

Én hiszek a reinkarnációban, és szerintem olyan előfordulhat, hogy a túlvilág dimenzióinak a lényei olyan képeket vetítenek úgymond a meghalt, vagyis fizikai világból eltávozott lelkek elé, amelyek megfelelnek a saját nézeteinek, tehát amilyen ember volt, amiben hitt a földi életében az illető személy.

"...mikor már szorul a hurok."

Ezek is csak a szokásos képzelgések, semmiféle hurok nem szorul, nevetséges.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy nem én vitatkozom.

Magam ismét csak válaszoltam egy kérdésre, az oldal szabályzatának megfelelően.

Akik az én szavaimba belekötnek, ők vitatkoznak, nem tartják be a szabályzatot:

----------------------

Idézet a szabályzatból:

Ha választ írsz, kérjük, vedd figyelembe be a következőket:

- Ne a válaszokra válaszolj, hanem a kérdésre! Mások válaszáról a véleményed a válasz értékelésével fejezheted ki.

------------------------

Nekem tökéletesen megfelelne, hogy leírom a véleményem, mert valaki kérdezte.

Utána ugorjunk, nem érdekel tovább.

Nincs igényem arra, hogy hívőkkel vitatkozzak, de amikor más megszólít, szavaim idézi, az már maga a vitatkozás.

Legjobb, amikor a végén kisütik, hogy én a véleményem ráerőltetem másokra. Ne vicceljünk, ez csak egy képernyő, én nem tudok agyat mosni. Ráadásul nem is én vitatkozom, csak reagáltam a megszólításra.

Lehet, hogy nem kellene megszólítani (ld. szabályzat).

Szervizmérnök úr! Láttad te már a valláskritika kategóriában milyen kérdések vannak?

Azok nem is kérdések hanem inkább témákat dobnak be az odajárók azért, hogy abból kiindulva egymás állításait, érveit cáfolgassák ott és vitázzanak.

Tudom mert ide s tova már lassan 10 éve hogy oda járok vitázni.

A valláskritika nem is működhetne, ha senki nem reagálna a másik állításaira.