Az mitol lehet tudatos almodasban hogy vannak olyan emberek akiket tudok iranyitani meg vannak olyanok akiket nem?

Nálam is általában a nyomasztó, és nyugtalan álmaim válnak tudatossá, általában pont azért, mert visszatérő motívumok vannak bennük, és nem tudom őket megoldani. Ilyenkor rájövök, hogy álmodok, és vagy leteszek arról, hogy a problémát megoldjam, és egész mást kezdek csinálni, vagy erősen koncentrálok, és akkor amolyan félmegoldásra jutok. Nem lesz kellemes a megoldás, de le tudom vele zárni az álmot, és akkor nem is kell felébresztenem magam, magától véget ér. Vagy folytatódik rendesen az álom valami más irányba.

Ha emberekkel van a gond, akkor kétféle megoldás szokott lenni. Ha kevéssé tudatos az álom, akkor valahogy kidumálom magam, meggyőzöm őket. Ha kicsit tudatosabb(ami általában a stresszesebb álmoknál jelentkezik) akkor meg kiirtok mindenkit, aki jelen van, és nem ismerem fel.

Ez a párhuzamos univerzum elmélet elég közkedvelt, de nem igazán látom megalapozottnak. Az éber életemmel elég jól összefüggésbe tudom hozni az álmaimat, akár tudatosak, akár nem. Nálam például az egyik leggyakoribb ismétlődő elem, hogy valahonnan igyekszem hazajutni, de valamiért sehogy sem sikerül eljutni a házamig. Van hogy még az előtt rájövök, hogy miről fog szólni az álom, mielőtt az akadályok feltűnnének, mert tudom mit akarok elérni, és a környezet egyszerre ismerős, és idegen. Ismerős, mert tudom hol vagyok, de ismeretlen, mert nem úgy néz ki, ahogy kellene. Ilyenkor szoktam elindulni véletlenszerűen olyan irányba, ahol nem kell a hazajutás miatt aggódni. Van olyan, hogy hazajutok, hiába nem is próbálom. A másik, amikor újra, és újra valami megakadályoz a hazajutásban, és emiatt ugrik be, hogy na ez álom. Ilyenkor többnyire keresztülkényszerítem magam az akadályon. Például ha egy ismerős utcán megyek végig, figyelem, hogy nehogy megváltozzon valami mássá, vagy visszadobjon az elejére. Ilyenkor van az, hogy hazajutok, de valamiért nem olyan az otthon, amilyennek kéne. Itt szoktak új álmok kezdődni. Ezt azért írtam le, mert a való életemmel könnyen összeegyzetethető ez az álommotívum. Azaz nem egy párhuzamos világban játszódik, hanem félig a tudatomban, félig a tudattalanomban.

Nálam is inkább a kellemetlen, nyomasztó dolgok segítenek felismerni, nem mondjuk a konkrétan intenzív félelemmel járó rémálmok.