Ez miért nem indokolja a reinkarnációt?

Én ezt úgy értelmezem, hogy az amit jelenleg világûrnek nevezünk, az ugye nem csak a semmibõl (ûr) áll, hanem a benne szétszórt anyagból is. Bolygók, napok, porszemcsék, akármi. Ezért szerintem az, hogy a világûr tágul, azt jelenti, hogy ez a kevert tér tágul. A mindigi széle pedig ott van, ahol épp a legszélsõ porszemcse, vagy épp foton vagy bármi részecskeszerû jár éppen. Azon túl pedig a tényleges üres ûr van, amibe ez az ûr-anyag halmaz tágul bele. Ott már tényleg nincs semmi.

A tágulást pedig lassítja az anyagszemcsék közötti gravitációs vonzás, ami kicsi erôvel ugyan, de visszafelé húz mindent a középpontba.

Nem vagyok szakértõ, valaki javítson ki, ha rosszul értelmezem.

"épp a legszélsõ porszemcse"

Azt kellene megérteni, hogy ilyen NINCSEN. Minden egyes porszemcsének vannak szomszédai MINDEN irányból.

"de visszafelé húz mindent a középpontba."

A mi világunkban nincsen benne a középpontja.

Egy lufi felszínét képzeld el. Ott hol van a széle? Sehol.

És hol van a középpontja? Olyan sincs neki! A felszínen nincsen, ahol van, az nem a felszín.

Na, ugyanez csak három dimenzióban. Ezt már nehéz elképzelni, de ugyanígy működik.

Szoval az univerzumon kivul ures univerzum van

Mostmár értem

A lufi középpontja NEM a felszínén van!

A világon kívül pedig nem "üres világ" van, hanem valószínűleg nincs semmi.

Tehát téridő sem!

Vagyis nem lehet mozogni, és nem terjed a fény sem. ESETLEG a gravitáció tud terjedni.