Miért rettegek a haláltól?
Hetek óta egész napom ez tölti ki, ezzel kelek ezzel fekszek, aludni 2-3 órát tudok. Semminek nem látom értelmét. Minek dolgozzak, sportoljak, olvassak ha vége lesz? A saját gyerekemhez alig van kedvem, mert fáj hogy tőle is el kell majd válni. Szédülök, fáj a fejem, hányingerem van, enervált
vagyok, gyomorgörcsöm van, szorít a mellkasom néha. Én egyszerűen nem akarok meghalni, bármit megtennék a világon, hogy elkerüljem. 29 éves vagyok, nem öreg, de ez se garancia semmire. Ha beszélgetek valakivel barátnő, kollega, kicsit elfelejtem, aztán pl elválunk és újra rámtör. Nem akarok egyedül lenni sem egy percre se. Van sok barátom, de éli mindenki az életét, nem akaszkodhatok másokra folyamat, mert rosszul vagyok. Pedig szívem szerint odaköltöznék valamelyik barátomhoz kb, csak legyen kivel beszéljek. Itthon itt a férjem és a lányom, de valahogy ők nem tudják terelni a gondolataim, mivel miattuk is aggódok.
Hogy lehet hogy vannak olyan emberek, akik nem félnek ettől?
"Hogy lehet hogy vannak olyan emberek, akik nem félnek ettől?"
Mert ők hisznek...
Én is arra tippelek, hogy kezdődő depressziód lehet, nagyon komolyan kell venni ezt a betegséget, de nem akarlak látatlanban diagnosztizálni (hiszen orvos sem vagyok).
Nem szégyen szakemberhez fordulni, a mentális egészséged ugyan-olyan fontos, mint a testi egészséged. A gyógyszerekkel azért óvatosan, nem mindegy milyen jó szakemberhez mész. Van olyan anti-depresszáns aminek rossz mellékhatásai vannak. Először, mindig a gyógyszer nélküli kezelést kell választani.
Meglepően sokat segít napi fél óra mozgás.
Bármennyire nehéz, próbálj rendszeresen aludni (nem baj, ha nem megy sok, de ne rendszertelenül), rendszeresen táplálkozz, ne fogyassz sok gyorskaját, ne folyamatosan egyél, hanem napi 5-ször.
Ennyit a gyakorlati tanácsokról.
-----
Elvont tanácsok:
Ha az elmúlás gondolata ennyire foglalkoztat, próbáld felfedezni, hogy mi tudná ezt ellensúlyozni.
Valaki kreatív alkotómunkába kezd, hogy maradandót alkosson.
Valaki utazni kezd.
Valaki régi kapcsolatokat elevenít fel újra.
Azért dolgozz, sportolj, olvass és élj, mert ez az egyetlen lehetőséged, hogy megtedd.
4 milliárd éves, sikeres egyedfejlődés szülötte vagy, az eddigi fajok 99,9 %-a mind kihalt, mégis éltek. Vajon a dinoszauruszok, trilobiták, stb. élete értelmetlen volt, mert kihaltak? Szerintem nem.
Ezt nem tudhatod előre.
Elméleti fizikusok szerint, mivel minden részecske determinált (meghatározott), ezért a világegyetem is az, tehát elméletileg a kezdeti feltételek alapján meg lehetne tudni, hogy mi fog történni. Bármely helyen, bármikor. Ehhez azonban legalább olyan bonyolult modellt kéne építeni, mint a világegyetem (ez még az időjárással sem lehetséges). Tehát nem determinálható (nem meghatározható). Meghatározott, de nem meghatározható.
Akkor meg minek aggódni érte?
Néha én is bele gondolok, hányszor halhattam volna meg, ha ott és akkor másképp alakul. Egyedül egy dolgot tehetek, kerülöm a szükségtelen kockázatot.
Volt olyan időszak, amikor 29-év volt az átlag életkor.
Ha minden jól megy neked még van 71 év, még több, mint kétszer annyit élhetsz, mint eddig. Legalább azért várd meg, hogy visszagondolhass erre a kérdésre és megnézd ugyanúgy gondolod-e még mindig.
Amúgy a legidősebb ember 122 évig élt és egészen 120 éves koráig egyedül ellátta magát.
Gondolj bele milyen különleges vagy, hogy ezeken gondolkodsz. Az univerzumot nem érdekli, hogy élsz-e vagy halsz-e. De téged és minket igen.
Meghalni könnyű, élni nehéz. Akkor éljünk inkább.
Például csak mi menthetjük meg az összes élőlényt a Földön, mivel ők nem tudnának elszökni akkor, amikor a Nap vörös óriássá duzzadna a halála előtt.
Még a csillagok is meghalnak, de az emberiség és az élet fennmarad.
Vidd tovább ezt az örökséget.
Befejeztem a litániát. :)
Bocsi még valami.
Olvasd el az Ember tragédáját Madách Imrétől, a főhős a végére pont ugyanazt kérdezi, mint te és ugyan úgy érzi magát. Mégis:
"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
Egyértelműen pszichés gondjaid vannak
Én is félek tőle, meg úgy is hogy tudom, amikor meghalok nem fogok tudni róla és amúgy sem akarok megöregedni, főleg nem magányosan
Ezt hívják pánikban
És valóban az életnek semmi értelme nincs, ezt el kell fogadni, nevetségesnek tartom hogy az emberek úgy akarnak nagy dolgokat véghez vinni meg élvezni bármit hogy közben tudják úgyis vége lesz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!