Öregedéstől, haláltól való rettegés? Hogy fékezzem meg?
1) Mikor, hogyan jönnek elő ezek a gondolatok?
2) Pontosan mik a tartalmuk?
3) Milyen gyakran jönnek elő?
4) Vannak-e dolgok, amiket szeretsz csinálni és közben nem vagy csak ritkán kattogsz ezen?
1. Ha látok pl egy öreg nénit, bácsit a boltban, utcán bénázni. Ha valaki öregedésről beszél. Pl utálom ezeket a 30 vagyok öregszem stb jellegű vicceket is. Ha valaki nyugdíjba megy és örül neki, nekem nem az az első gondolatom, hogy de jó neki, boldog nyugdíjas éveket, hanem az, hogy jó meghalást, neked is annyi. Ha a gyerekkoromra gondolok. Ha hallom, hogy valaki meghalt. Ha temetőt látok. Többnyire bármitől amúgy. Régi fényképektől is.
2. Az hogy minek élek, minek kellett nekem megszületni, ha úgyis meghalok. Meg hogy szenvedni fogok, és ott lesz a hullám, valaki lesni fog engem holtan, esetleg felboncolnak és egy darab hús leszek. Koporsó fóbiám van, már mindenkinek elmondtam, hogy nehogy koporsóba tegyenek, mert sose fogok nyugodtan nyugodni egy koporsóban a föld alatt a férgek közt. Minimum hamvasszanak el és szórjanak el. De leginkább az zavar, hogy ki fog engem halottan látni? Már gondoltam rá hogy tudnám megölni magam úgy, hogy ne találják meg a holttestem.
3. Folyamatosan kb
4. Pont amiket szeretek csinálni aközben jön pláne, mert fáj hogy ennek vége lesz. Pl imádok utazgatni, de ott is az jár a fejemben, hogy ennek egyszer vége lesz. Sportolok, de sokszor eszembe jut minek, úgyis elégetnek majd a pitsába.
Ja a rendőrség kiadta apám boncolási jegyzőkönyvét is, mondták hogy ne olvassam el, de persze elolvastam, azóta pláne felerősödött a dolog, hogy lefűrészelik majd a koponyám meg lemérik a szerveim ahogy fekszek majd ott felpuffadva.
Ja nagypapám is meghalt 2 éve, azt hittem ha megnézem a ravatalon akkor majd jobb lesz, elfogadom a halált, mert anyukámat is megnéztem aki gyönyörű és nyugodt volt. Na hát nagypapámra nem lehet ezt mondani, a feje majdnem el volt rohadva, nem tudom nem hűtötték rendesen vagy mi volt, én hülye meg megnéztem, még rosszabb lett attól is. Vele nem is volt olyan jó kapcsolatom soha nem voltunk közeli kapcsolatban, de azóta 2 éve is rendszeresen vele álmodok, hogy feltámad.
Valszeg ezek se tettek jót.
#2 alapján és az ilyen "De leginkább az zavar, hogy ki fog engem halottan látni?" részek alapján ez nem egy egyszerű aggódás felé mutat, mi itt nagy igazságokar durrogtatva nem fogjuk megoldani ezt. Terápia kellene, lehet, hogy egy darabig gyógyszer is, ezt majd eldöntik.
Írtad, hogy jártál pszichiáterhez mondjuk, de ha vele nem jutottál semmire, érdemes váltani. Én mondjuk első körben inkább pszichológust mondanék, aki meg tudja mondani, hogyan lehet ebből kijönni.
Lehet, már fizikai tüneteim is vannak sajna sokszor. Van légszomjam néha, most pl este megint nagypapámmal álmodtam hogy feltámadt és ordítottam vele, hogy mondd el mi van odaát, mondd el! És ma megint nagyon rosszul érzem magam, megy a hasam és hánytam is az idegtől ami bennem van.
Szedtem gyógyszert, Atarax, Scippa, Tiapdiral, állítgatták is, de nem segített.
Lehet megpróbálom a pszichológus vonalat akkor.
Az a baj azt se tudom mi a terápia.
Adott feladatokat, meg beszélgettünk de olyan hülyeségeket mondott hogy csak megfejelni tudtam volna, pl hogy gondoljak a gyerekemre, legyek pozitív.
Na baszki ha ezert járt orvosira hogy ezt elmondja akkor kár volt.
Nem tudom mi lenne az hogy terápia pontosan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!