A külvilág és a többi ember egy tükör számunkra?

Ha igen, az feltételezné azt, hogy a tükör hibátlan, ami a pontos tükörképünket mutatja. De honnan tudhatjuk, hogy nem egy görbe tükörbe néztünk bele, ami torz képet mutat?

Mert vagy az van, hogy minden pofont ("negatív tükörképet") elfogadunk az élettől és a többi embertől, viszont ez azért ellentmondásos, mert ugyanazért a dologért az egyiktől pofont, a másiktól dicséretet kaphatunk, vagyis ugyanazzal az "arccal" néztünk bele a tükrökbe, mégis eltérő képet mutattak nekünk, ergo nem tudhatjuk, hogy melyikből tanuljunk, hogy kell-e változtatni magunkon, vagy jó úton haladunk.

Vagy pedig eldöntjük, hogy melyiknek hiszünk, melyikből akarunk tanulni, melyik hiteles számunkra, de akkor meg ott vagyunk, ahol a part szakad, mert minek is akkor tükör, ha úgyis önkényesen döntjük el, hogy melyik képet vagyunk hajlandóak elfogadni, melyik tükröt fogadjuk el igazinak. Rendben van, hogy az egyiket hitelesnek kiáltjuk ki, de ez a minősítés is tőlünk ered, ergo önmagunkra reflektáltunk, nem pedig valós külső visszajelzőként működött a tükör.