Miért van az, hogy amikor megértek valamit, pl. hogy valamit ne csináljak, akkor a külvilág annál jobban lök ugyanabba az irányba?
Rájövök, hogy valamit eddig nem jól csináltam, és azzal ártok magamnak, és akkor elhatározom, hogy oké akkor ezt nem csinálom tovább.
És akkor hirtelen a semmiből megjelenik ezer körülmény, meg "véletlen", ami megakadályozza, hogy azt az utat elhagyjam, sőt még továbblök rajta.
Pl. Józsika saját kárán rájött, hogy meg kell változtatnia táplálkozását, és épp mikor elkezdi, a külvilágban mindenhol megjelennek azok, akik az egésznek az ellentétét híresztelik. Eddig ők nem voltak sehol, de most, hogy Józsika rájött, hogy ez mégse mehet így tovább, hirtelen mindenki azzal a diétával próbálja meggyőzni, amit eredetileg csinált, miközben ő tudja, hogy nem működik, sőt az egészségére káros. Tehát nem esik kísértésbe.
(Nem a táplálkozási szokásokról kérdezek, ez csak egy példa).
Namost. Ez nekem így olyan, mintha csak azért bukkannának fel ilyen körülmények, hogy nehezítsék az ember dolgát. De ennek meg mi értelme? Nem az lenne a lényeg, hogy az ember megértse tapasztalaton keresztül, hogy valamit azért mégse kéne? Ha megérti (tapasztalattal is), akkor nyilván nem fogja tovább csinálni, miért kellenek még pluszba ezek az instant "próbatételek"?
Ez annak köszönhető, hogy egy berögzött szokást próbál az illető "átírni" a saját életében. Ez azt jelenti, hogy hoz egy tudatos döntést. De a döntése csak a tudatából fakad. A tudattalan még a megszokott módon próbál működni tovább, mert arra van kondicionálva, nem is beszélve a testről. Amíg a megszokás, vagy tudatos törekvés ezeken a területeken is felül nem írja a régi berögződést, addig a tudattalan ki lesz élezve arra, hogy a korábbi állapotot fenntartsa, és megerősítést keressen erre. Olyan végletekig is elmehet, mint amit leírtál, hogy hirtelen "megjelennek" emberek, akik eddig sehol sem voltak. Valójában csak a tudattalan keresi a szükséges megerősítést, amit olyan emberek adnak, akik eddig teljesen közömbösek voltak, kívül estek a tudattalan elme látókörén. Persze ezekről is ugyanúgy szerzett információt, mint bármi másról, amivel találkozik, de nem juttatta el a tudatba, mivel szükségtelen lett volna. Amikor a tudat, és a tudattalan között eltérés lép fel, akkor viszont ezek az amúgy lényegtelennek tartott információk lényegessé válnak, és a tudattalan eljuttatja őket a tudatba, van hogy gyakorlatilag elárasztja velük.
Ez nem egészen spirituális válasz, bár az elme, azért továbbra is szellemi eredetű, ezért még ha pszichológiai jellegű is a válasz, attól még része a spiritualitásnak.
Igen a döntést tettre kell váltani különben megesznek a farkasok..
A környezet megérzi ha instabil vagy és minden erejükkel visszarántanának,de amint ki tudsz állni bármilyen elhatározásod mellett behúzzák a farkukat..
A társadalom beteg..ez egy "öröklött" mártír és áldozati minta,csak akkor érzik jól magukat ha egyszinten vagy velük,mert biztonságot ad a számukra...de viszont ha azt látják,ho erős vagy kétféleképpen reagálnak,vagy te leszel a kitaszított közösségi perifériás aki már nem simul bele a birkaszellembe tehát a közutálat garantált...vagy messziről csodálnak majd ez abszolút lelki érettségtől függ...
Ez pszicho nem ezo..
Ez egyszerű. Tegyük fel elhatározod hogy leszoksz a dohányzásról és másnap nem gyújtasz rá. A fókuszod a dohányosokra fog terelődni. Ez is szívja, az is, annak is lóg a szájába, amaz is a trafikba megy... Mindenki nyugodt én meg itt idegeskedek és szenvedek.. Természetesen ezek az emberek mindig is ott voltak körülötted mindenhol, csak nem volt a fókusz rájuk helyezve.
Megcsal a párod ezért kidobod. Állandóan szerelmes párok jönnek veled szemben, még az is megfordul a fejedben, hogy hiba volt kitenned hiszen nyilván más kapcsolatokban is vannak problémák, stb. Eddig is voltak szerelmes párok az utcán, csak a megcsalás miatt erre terelődött a fókuszod. Ezek nem nehezítések, te magad teszed őket azzá, mégpedig azzal hogy kihegyezed az elméd ezekre a szituációkra. Erről szól a hipochondria is, nem igaz? Mindenkinek görcsölt már a hasa, megrándult egy izom a lábába, tikkelt a szeme, hevesebben vert a szíve. Egy normális ember erre legyint, csak egy izomrángás, csak az izgalom, csak a kaja. Míg egy hipochonder erre helyezi a fókuszt, így meggyőződése, hogy ő neki mindig van valami baja.
Megérted, de nem feleded, hogy azt csináltad.
A megszokás miatt csinálnád tovább is, ugyanakkor megfelelni akarsz mások elvárásainak is.
A kettő egyszerre nem megy, folytatod, amit eddig, aztán ráfogod erre: "a külvilág annál jobban lök ugyanabba az irányba".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!