Az autistákról?

A szolipszizmus egy filozófiai elmélet, ebben nem lehet szenvedni, ahogy impresszionizmusban sem, mert egyik sem betegség.

[link]

Ez elég kimerítően foglalkozik a témával, ha nem elég, még mindig olvashatsz fórumokat, blogokat, szerintem youtube-on is akad egy csomó videó. De semmi ezotéria nincs benne, ez egy fejlődési zavar.

Szia,

Ezek nem kutatási eredmények amiket leírok csupán tapasztalat mert több autista barátom van.

Külső szemlélőként egy átlag ember pont az ellentété vonja le következtetésnek mint ami valójában történik. Ahogy te is leírtad: "elvan a saját kis világában". Ez így pont téves.

Azok akiket én ismerek nagyon is a mi általunk is élt világban vannak el (néhányan még többet is érzékelnek belőle mint az átlag emberek). A probléma pont az érzékelés. Egy autista a sokszorosát érzékeli annak amit mások. A szemmel való nézés mellett Ő külön megél minden más információt is. Ha pl. valaki rámosolyog akkor a mosoly mellett ők automatikusan érzékelik az illető kedélyállapotát, a mosoly őszinteségét, hogy az illető életében az adott mosolyt milyen sűrűn milyen helyzetekben használja, és emellett az illető felé való viszonyulását is.

A beáramló információ annyira sok, hogy azokra reagálni teljesen máshogyan, vagy az emberek számára nem érzékelhető módon reagálnak. Fiatalon a beáramló plusz információ egyáltalán értelmezése is leterhelő lehet számukra. Ami tovább bonyolítja, hogy az emberek rendkívül ellentmondásosak önmagukkal. Mosolyognak miközben irigykednek, vagy éppen semleges tekintettel megviccelnek másokat. Ezek szintén zavaróak, és nehezen értelmezhetőek.

Külvilággal, és saját gondolataikkal is sokkal mélyrehatóbban foglalkoznak. Mikor még akár önmagukból kiváltott érzéseiket nem tudják kontrollálni akkor az okozhat fizikai megnyilvánulást pl. amit írtál rángatózást, toporzékolást.

Ami még fontos, hogy ugyan szintén pont az ellenkezőleg hat, de mivel a gondolkodásmódjuk/ érzékelésül sokkal részletesebb így az érzelmeket is jobban átélik. A külvilág felé pont passzívnak mutatkozhatnak némely szituációban holott lényegesen nagyobb a szeretetigényük mint egy átlag embernek.

Mindent átélnek mint mások. Gondolkodásmódjuk révén sok szakmában könnyedén felülmúlják az átlag embereket, de ezeket a képességeket ki kell tudni aknázni. Tapasztalatom szerint sokkal őszintébbek is mint az átlag, és ugyan nehezen nyílnak meg mások előtt, de ha valakivel tudnak őszintén beszélgetni akkor az illetőnek a világa lényegesen tágul általuk. Sokkal több dolog van itt mint amit a legtöbben érzékelnek.