Mi a véleményetek az autistákról/asperger szindrómás emberekről?

Rendben, de én is kérdezhetek?

Mi a véleményetek az epebajos emberekről?

Mi a véleményetek a cukorbeteg emberekről?

Mi a véleményetek a náthás emberekről?

Mi a véleményetek a sánta emberekről?

Mi a véleményetek az egészséges emberekről?

Ahány ember, annyiféle. Ahány autizmus spektrumzavarral élő, annyiféle.

- Nehezen értik a társas/kommunikációs helyzeteket, azt hogy mit akar a másik ember

- Bizonyos dolgokban naivak

- Gyakran szemtelennek, idegesítőnek tűnnek

- Nehéz őket kimozdítani a megszokott környezetükből, dolgaikból, nehezen tűrik a változást

- Nehéz megfejteni az érzéseiket, gyakran szenvtelennek tűnnek

- Elég gépies, gyakorlatias a gondolkodásuk

- Gyakori a szorongás, az aszociális viselkedés - olyasmitől tartanak, stresszelnek, amitől nem kellene

- Hajlamosak negatívan látni a helyzetüket

- Nagyon őszinték

- Egy őket érintő témáról nagyon sokat tudnak (beszélni)

- Kimagasló eredményekre képesek az őket érdeklő dolgokban, kitartóak

- Ragaszkodnak a rend(szer)hez

- Logikus a gondolkodásuk, modellezik a világot, rendszerben gondolkodnak, átlátják a bonyolult "mintázatokat"

- Becsületesek, ragaszkodók, hűségesek

- Néha igencsak furcsák, különcök

- Nehéz kitalálni, hogy kedvelnek-e valakit, mit akarnak

Most ennyi jutott fejembe.

Nemcsak ők értenek meg nehezen másokat, hanem gyakran őket is nehéz megérteni. Mint egyik ismerősöm, akivel konkrétan elbeszélünk egymás mellett. Ő autista, én nem, viszont én gyakran beszélek kissé rejtjelesen, tele irodalmi utalásokkal elfelejtve, hogy nem mindenki ismeri azokat a műveket, amiket én igen. Eredmény: kész káosz.

És tényleg idegesítőek. Ezt nem bántásból mondom. Én is elég magamnak való, visszahúzódó, kevés baráttal bíró ember vagyok, az elmúlt pár évben még visszahúzódóbb lettem, és gyakran fordulok az iróniához, amit persze sokan nem értenek. És türelmetlen vagyok, aminek az eredménye, hogy bántó leszek. És az idegesítő, őszinte autistának őszintén megmondom, hogy idegesítő. De hát mégis mit mondjak, ha az igazat akarja tudni?

Eltértem a tárgytól. Szóval különösebb bajom nincs velük, és tulajdonképpen el is fogadom őket, csak sokszor úgy fest - a hangulatom miatt - kívülállóknak, mintha lenézném őket, holott nem így van.