A külvilágról való leválás folyamatában, önismeretben elérkezik egy olyan pont, ahol már nem csak belső "rendrakás" van, hanem a gyakorlatban is plusz feladatok elé állítja magát a delikvens?

Te csináltál már ilyesmit? Ha igen, miket? (Pl.: hogy szándékosan lejáratja magát, vagy eltitkolja az eredményeit, hogy átélje és átérezze, milyen a mások megvetése, és ne legyen emiatt többé szégyenérzete. Más csak beszélni arról, hogy ne függj a többiektől, és más megcsinálni, és valóban érezni, hogy nem másnak, csak magadnak tartozol elszámolással.) Én nem csináltam még ilyeneket, csak onnan jött az ötlet, hogy hallottam (bár lehet, hogy csak pletyka), hogy bizonyos társaságokban végeznek ilyen gyakorlatokat, és megfordult a fejemben, hogy elméletben hiába tudom, hogyan kellene kb viszonyulni a dolgokhoz, a gyakorlatban mégsem mernék (még) sok mindent megcsinálni. Így viszont az elmélet része nem sokat ér önmagában. Pl. ha nem lenne nálam bérlet a buszon, és megbüntetnének, a pénznél sokkal jobban paráznék az utasok szúrós tekintetétől, és égne a fejem. :DD De ha belegondolok, ez elég nagy gyengeség, függés, és a probléma, ami miatt görcs lenne a gyomromban, tulajdonképpen nem is létezne, csak a fejemben. Olyan kb ez, mint egy önműködő korlátozó rendszer, hogy az emberek egymást tartják keresztbe kasul egy szorításban, és csak az lehet szabad, aki megküzd érte.