Szerintetek hogy van ez?

Az ember társas lény. Az internet sokat formált ezen, mert online tarthatjuk a kapcsolatot anélkül, hogy kimozdulnánk otthonról, így viszont több időt is töltünk a barátainkkal, mintha személyesen találkoznánk, és elmennénk focizni, vagy plázázni.

A csoportnyomás is szerepet játszik: mennyire fogékony az illető a baráti körében szerepet játszó viselkedési normák elsajátítására? (Magyarul ha mindenki melíroztatja a haját, akkor ő is melíroztatja csak azért, mert a többiek csinálják, vagy mérlegel legalább előtte, hogy neki jól állna-e? Vagy egyáltalán nem foglalkozik vele.) Van, aki fogékonyabb, van, aki kevésbé. Aki viszont nagyon nem fogékony, azt a csoport előbb-utóbb kirekeszti. Vagy a periférián marad az illető, vagy keres egy másik csoportot (baráti kört).

Azok a fiatal tizenévesek, akik korán leszakadnak, náluk valószínű nagy a csoportnyomás, és fogékonyak is erre. Akik későn szakadnak le, valószínű, hogy vagy nem találták meg a megfelelő csoportot, vagy nem fogékonyak a csoportnyomásra, nem lehet annyira "belevinni" őket a dolgokba.

Persze ez csak nagy általánosságban igaz! Minden ember egyedi, és anélkül, hogy ismernénk a körülményeit, a családját, a barátait stb, anélkül nem lehet konkrét véleményt mondani.

Én értem a kérdésedet.

A fiatalkori párkapcsolatok és rendszeres szexuális élet kialakítása sokszor az otthoni törődés és szeretethiány miatt alakul ki.

Csernus könyvében volt erről egy érdekes példa, mert ő beszélgetett ilyen kislányokkal. Az egyik 13 éves volt, még egyszer sem csókolózott, de már több fiút is szájjal kielégített bulikban.

Erre az átlag ember azt mondaná, mekkora egy miniribi, és biztos nem nevelték meg, de ennél sokkal összetettebb volt az indok. A kislányt otthon elhanyagolták, nem szerették, és a szexuális tevékenységek végzése közben azt érezte, őt szeretik, csak rá figyelnek(persze nem így volt), és ez volt neki az egyetlen "szeretet" amit ki tudott másokból csikarni.

Ugyan ez igaz a párkapcsolatokra is, akik otthon nem kapnak szeretet kiskamaszként, amikor a legnagyobb szükségük lenne rá, mindenhol keresik azt, és belekerülnek olyan élethelyzetekbe is, ami egyáltalán nem jó nekik, de kétségbeesetten vágynak a figyelem és a szeretet szikráira is akár. A kiskamaszok alapból sokkal sérülékenyebbek és kihasználhatóbbak, de egy ilyen helyzetben lévő kislányt még sokkal könnyebb kihasználni.

Aki pedig húsz évesen sem akar kapcsolatot, vagy nem tud kialakítani, az valószínű nem jókedvében teszi, hisz a szülők nem arra vannak, hogy ezt az igényeidet is kielégítsék, ez egy teljesen más szeretetforma. Az ilyeneket általában burokban nevelték, elvágva a társadalomtól és a szociális élettől, és nehezebben alakít ki kapcsolatokat, esetleg még mindig a szülők árnyékában él, és még az is lehet, hogy a szülei nem engedik el sehová. Vagy már engedik, de évekig nem engedték, és fogalma sincs, hogy kezdje.

Persze ilyen esetben sem mindig a szülő a hibás, lehet, hogy valami miatt a kortársai céltáblája volt éveken át az iskolában, és az önbizalma miatt nem képes párkapcsolatot kialakítani. Ezutóbbinak számos oka lehet

Egyik véglet sem egészséges.

Az egészséges érzelmi fejlődés az az, hogy valaki fokozatosan és kiegyensúlyozottan váljon le a szüleitől úgy, hogy közben ne veszítse el az érzelmi stabilitását. Nincs egy precíz életkor ehhez, de azért a gyerekkor maradjon a gyerekkoré és a kamaszkor-fiatal felnőttkor legyen az, amikor az adott személy átlép a következő fázisba.