Ha úgymond kiprogramozom magam a Mátrixból és minimális szociális kapcsolatokra rendezkedek be, akkor meghalok és átkerülök egy következő szintre?

Ismert, hogy a világ amlyben élünk egy szimuláció. Egyre több tudós és a világ vezető szakemberei ismerik el, pedig ez negatív reakciókkal jár, mindezeket mégis felvállalják. Legutóbb olvastam, hogy egy Porsmouthi fizikus egy új fizikai törvényből ezt le is vezette. Szándékosan nem mondtam univerzumot, mert a program csak azt programozza le, amit figyelünk. Ismerős kvantumfizikából a Koppenhágai értelmezés? Minden Összefonódott részecske, a lehetséges állapot együttes egészében van hullámként, amíg meg nem figyeljük. Akkor a hullámfüggvénye összeomlik és részecskévé válik. Úgymond anyaggá, mert a részecske már az. Erről többet nem érdemes vesézni

Ismert továbbá, hogy az öreg korban azok a nyugdíjasok, akik elhagyják maguk mentálisan és már csak fekszenek vagy úgymond ; semmit tesznek, semmittevők lesznek azok meghalnak csak úgy. Minden kiváltó ok nélkül. Azt mondják rájuk, hogy túl öregek voltak végelgyengültek. Mi történt? Semmi bajuk sem volt, egyszercsak meghaltak. Ez a mai materiális tudományos terminológiai szerint lehetetlen. Nem is magyarázzák. Azt mondják végelgyengült. Azonban, ha nincsen betegség eszik rendesen, nem lehet csak úgy elmenni. Ilyen nincsen. Mi történt tehát? A Mátrix nem érzékelte, hogy jeleket kap ; a néni nem érintkezett senkivel, nem voltak szociális kapcsolatai, nem beszélt senkivel, nem járt be dolgozni, nem járt az agya már semmin. Ilyenkor a Mátrix a szimuláció lekapcsolja az egyént, mert ilyen az algoritmusa. Azt érzékeli nem lehet belőle bioenergiát fejni és mivel hasztalan a program működésése szempontjából így lekapcsolja. Az ember meghal álmában, fájdalommentesen. Már nem ébred fel reggel. Ez szokott lenni.

Ilyet nem lehet eljátszani fiatal vagy középkorú emberrel. Ott kötelezettsége van a társadalom felé. Azaz járni kel iskolába, munkába, szociális intézménybe segélyért, boltba kell menni vásárolni, ott vannak a szomszédok. Tartja egy szinten a szociális kapcsolatokat. Így érzékel jelet a Mátrix. Érzi, hogy él, még ha alacsony energiaszinten is, de az agyában levő félelmek, hogy nem jár munkába, nem lesz nyugdíja, minkor kell menni a segélyekért és mikor melyiket lehet már kérni, ezt a Mátrix életjelnek értelmezi. Az illetőt nem fogja lekapcsolni a lélegeztetőről.

- -

Most lenne egy köztes variáció. Vajon el lehet-e imitálni ezt az öregkori állapotot még munkaképes korban? Az ember aki dolgozik. Folyamatos munkája van, nem kell félni hogy kiteszik. Mondjuk egy állami aktatologató éppen ideális e célból. Mindenkivel leépíti a szociális kapcsolatait. Nem nehéz, hiszen az ilyen állásokban úgyis csak pletyiznek. Könnyű nem bekapcsolódni ebbe az egyébként is felesleges időtöltésbe. Max a kávét egyedül fogyasztja az ember két óránként.

Ha ezt a szociális kontaktust a minimálisan működteti az ember és egy ilyen rutin beszélgetésbe mindig ugyanannyi minimális energiát tesz az ember, hogy az algoritmus úgy érezze ez már csak az életfolyamat szokványos működése, nem szociális érintkezés, akkor vajon lekapcsolja az embert a Mátrix? Az idős embereknél is van egyfajta nagyon kevés interakció a környezettel. Mivel az ember számára nem érződik hangulatváltásokkal, mert már mindegy neki, így az algoritmus nem életjelként érzékeli és lekapcsolja a Mátrixból. Ugyanígy eljátszható ez vajon középkorúnál is. Ha nincsen kiugró düh, hogy miért így élek, miért ilyen az élet stb? Akkor nem adsz plusz energiát a Mátrixba sem, így úgy érzékelheti hogy már lekapcsolható vagy, hisz nem vagy az energiatermelés javára. Ugyanúgy lekapcsol a Mátrix, ha zombi leszel?

Amikor már a túlvilágon vagyok a saját spirituális tanulmányaim függvényében tudok ugrálni a síkok közt, amihez az emberek 99.9% nem ért és így visszakerül a háló miatt ide. Viszont ha ismerem, hogyan lehet így megkerülni rendszert, akkor kijuthatok evvel belőle? Ez lenne a kérdésem