Mi okozhatja a bennem lévő hiányérzetet?
Próbálom röviden de érthetően megfogalmazni. Sosem voltam egy racionális személyiség, mindig az érzelmeim, intuícióim vezéreltek. Régen elég extrovertált személyiség voltam, olyan szangvinikus temperamentumú, ami jól is jött az előző munkahelyemen, ahol középvezetőként össze kellett fogni a csapatot. Élveztem a munkámat, segítettem mindenkinek, szerettem az embereket. Emellett otthon mint családanya tevékenykedtem, nem volt énidőm, mert a szabadidőmben is inkább családi programokat szerveztem, mindig menni, nyüzsögni, pörögni. Aztán erre a munkahelyre új főnök jött aki teljesen aláásta a munkámat és ellenem fordította az embereket. Eljöttem onnan, egy sokkal nyugisabb helyre, ahol egyedül dolgozom. Mivel lelkileg nagyon megviselt az egész, pánikbetegség minden, elkezdtem jobban önismerettel foglalkozni. Ennek során egyre introvertáltabbá váltam, több énidőm van magamra, szívesen vagyok egyedül és már nem függ az emberek reakciójától a hangulatom. Felesleges érzelmektől szabadultam meg, és felesleges embereknek mondtam búcsút. Untatnak a felszínes beszélgetések, átlátok az embereken, látom, hogy játsszák meg magukat és ebből már igyekszem kivonódni. Csak a szeretteimmel töltök minőségi időt. Ez az átalakulás egy éve zajlik, nagyon gyors és magamon is meglepődöm, mennyire más vagyok .
Mindezt egyfajta veszteségként élem meg és hiányérzetem van, nem tudom, miért érzek így. Megszabadultam olyan baráti kapcsolatoktól is, amiről azt hittem tartós és fontos barátságok, most meg egyszerűen megváltozott ezekről az emberekről a nézetem, nincs szükségem rájuk.
Úgy érzem boldogabb voltam még akkor, amikor naiv kislányként túlcsordult érzelmekkel éltem az életem, intenzívebben éltem át az érzéseim, most olyan kiüresedett hiányérzetem van. Ez csak átmeneti lehet? Miért érzem így? Mi jön ezután? Mivel töltsem ki a magamban lévő űrt?
a gondolataink érzéseink 98%-át a környezetből vesszük át.
Ha minden felmerülő gondolatra és érzésre rákérdezel, hogy kihez tartozik ez ?ha nem a tiéd akkor kikönnyit és elszáll azonnal, de sokszor fel kell tenni, nem csak egyszer, naponta sokszor….minden érzésre, és olyan gondolatra ami feszit nehéz..
Nem feltétlenül ezek a te érzéseid, csak éber vagy a környezetedre ami a láthatatlan világból érkezik.. ahogy érzékennyé válsz egyre többet és jobban fogod érzékelni. Ezek az érzések nem a tieid, ne tedd magadévá, és ne legyél önsorspusztitó, önbántalmazó érzésekkel tele kérlek.
talán egy megfelelő kérdés ami nyitott, pl: hogyan lehetne a mostani helyzetemnél jobb?
mik a végtelen lehetőségeim?
nem az ok és okozatokat kell kutatni, hanem nyitott kérdéseket feltenni ami kipörgeti azokat az érzelmeket amibe beleragadtál
én is igy vagyok hasonló cipőben, mint te, amióta önfejlesztéssel foglalkozom, sorra tettem ki azokat az embereket az életemből akik nem oda valók, érdek, stb..lassan ott tartok, hogy szinte zéro lett a létszám aki hasonlóan gondolkodik mint én, de nem bántom.
Én is mondhatnám, hogy régebben boldogabb voltam, inkább csak ámitás volt, mint boldogság, csak nem voltam ennyire éber, hogy mi folyik körülöttem..
Amint haladunk az úton egyre sivatagosodik sajnos, peregnek le a nem oda illő emberek, és hiányozni fog a hasonló társaság amilyen most te vagy..
én is mondhatnám, hogy nehezen élem meg, de keresem a hasonlóak társaságát, amilyenné váltam én is...
ha úgy érzed, irhatsz...
Hu ezt a kérdést akàr én is kiirhattam volna..
Régi életem boldogabb volt..a mhelyemen én is àtlàtok az embereken-sokkal szivesebben vagyok egyedül-nem unatkozok egyedülàlló anyaként sokat dolgozok,majd otthon meg az elintéznivalók stb.és mellette sport..
A hasonló emberekkel jövök ki (mhelyem elég mérgező mindenki àtgàzol mindenkin àllandóak a balhék).
Ami eddig nem is érdekelt most szeretem-pl.hangtàlfürdő vagy sàmàndob..
Rebgeteg àtalakulàson mebtem keresztül az elmult években..sokmindent tudtam megàlmodtam előre.ma is akire gondoltam mert elentünk a hàza elött a boltba meg összefutottam vele vagy reggel vezettem gondoltam a teliholdra hogy kitegyem a karkötőket tölteni akkor volt a zenében a telihold..vagy gondoltam a szar làmpàmra hogy nem làtom a vadakat és akkor futott àt elöttem az őz..
Fura dolgok zöld fényoszlop,vagy éjszakai rezgések aminek hangja is van meg nagyon rezgek..egyszer hangokat is hallottam-azt azota nem..
De majd egyszer talàn megértek mindent..
Engem tuti a traumàk tettek erre az utra no meg a lélektàrd vagy ikerlàng vagy passz ki..
Pintér Béla: Ki vagyok én Istenem
Kedvenc dalom.
Igazad van. Talán sok ember töltötte be eddig a szívemet, most hogy kevesebb kapcsolódásom van, jobban érzékelem a bennem lévő űrt, amit szeretettel szeretnék kitölteni.
Egy tanárom mondta annak idején, hogy mindenkinek van egy legbelső hely, amit ha nem sikerül kitölteni, az a fájó üresség marja a szívet, gonosszá teszi és az illető azért bánt másokat mert csak így tudja a belső fájdalmát enyhíteni. De aki szeretettel tölti meg ezt a helyet, abban benne lakik az Isten, egy lesz vele, mindenkiben más, ez egy belső személyes Jézus.
Köszönöm mindenkinek a válaszait, nagyon jókat és elgondolkodtatóakat írtatok.
Nem vagyok depressziós, jól vagyok. A pánik rohamaim elmúltak, amikor eljöttem az említett munkahelyről. Tulajdonképpen csak egy kis közösségi élet hiányzik, azt hiszem. Dolgozni fogok ezen, meg a bennem lévő űr betöltésén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!