Hiányérzet esetén melyik üdvözítőbb a kettő közül?

Igaz, de kérdés, hogy mit nevezünk jónak, és mit rossznak, pl a drog esetében ha méginkább konkretizáljuk a vágy tárgyát, akkor mondhatjuk, hogy eufóriára, boldogsára, egységtudatra vágyunk. Ez így már nem rossz, csak az ahhoz vezető út (droghasználat) kerülendő. Lehet, hogy valamilyen módon előbb-utóbb mindenképpen integrálnunk kell, mert ha nem tesszük, akkor újra és újra visszajön, mint abban a példában, amikor a labdát lenyomjuk a víz alá, és mindig kicsúszik a kéz alól és felbukik, ahol éppen utat talál magának, de a felszín alatt nem maradhat, mert ez a törvény.

Egyébként a buddhizmus vágynélkülisége miatt merült fel bennem ez a kérdés, mert "lemondani" a vágyakról eléggé úgy hangzik, hogy elengedjük őket, semmibe vesszük, hogy megszűnjenek. De mivel megszűnni semmi nem tud, csak átalakulni, lehet, hogy ez az állapot más úton érendő el (megunkbaolvasztással), amit viszont nem nevezhetünk lemondásnak.