Istennek nem volt ideje megteremtenie a világot, így spontán jöttünk létre. Igaza lehet a tudósoknak?

Igen. Oda-vissza érvényes. Mivel az isteni lény előbb volt, és a léte nem korlátozódik kizárólagosan csak a tapasztalható univerzumra, ezért inkább az univerzum a része az isteni lénynek.

A hindu tanokban két nagy elméleti irányzat van. Az egyikben csak a teremtő istenséget ismerik el, aki aktívan létrehozta a világot, így a világ, és az istenség azonos-bár itt is meg kell jegyezni, hogy ez esetben is értelmezik a világ szellemi részeit, amik semmilyen anyagi tulajdonsággal nem bírnak, a másik irányzatban az istenségnek van egy univerzumon teljesen kívül eső "része", ami sosem nyilvánult meg az univerzumban, egyfajta tétlen szemlélő, míg a saját megnyilvánult része ugyanúgy az univerzumalkotó, mint az első esetben.

Néhány ezer éve ők is vitáznak, hogy melyik igaz, közben átmeneti elméletek is születtek, de a mai napig léteznek ezek a külön gondolatok a valláson belül. Az egész igazából ott csapódik le, hogy kell e, érdemes e imádni a legfelsőbb istent, vagy teljesen fölösleges, mert csak az alacsonyabb megnyilvánulásai vesznek részt bármiben is aktívan.

Akik a hiten keresztül igyekeznek felfelé jutni, azok az imádható, megnyilvánult istent tekintik legfelsőbbnek, a filozófia felé hajlók inkább a másikat.

Valójában a végeredményben nincs különbség. Tényleg csak a vallási élet, és a személyes megszabadulás tesz különbséget. A lényeg mindig ugyanúgy az, hogy az istenség mindent áthat, és minden belőle jött létre. Ez azt a paradoxont is oldja, hogy a semmiből teremtett valamit az, ami létrehozta a világot, ami több vallásban is jelen van, viszont ismereteink szerint nem lehetséges.

Na erről beszélek én mikor azt mondom hogy agyalós emberként nem tudok ilyen nagy kérdésekkel foglalkozni

Nem tudom hogy mások hogy csinálják anélkül hogy ne kezdenének beleőrülni a túl sok megválaszolatlan kérdésbe.