Istennek nem volt ideje megteremtenie a világot, így spontán jöttünk létre. Igaza lehet a tudósoknak?

Ezzel nem leszek népszerű, de Hawking médiaceleb volt, és ahhoz, hogy kellően pörgesse a nevét a médiában, kellően nagyokat kellett mondania. Néha olyat, ami teljesen szembegy a valódi tudományos ismereteinkkel, a tudomány valós álláspontjával. Itt pont ilyet hallhatunk tőle, már ha valóban mondott ilyet, nem csak a szájába adták.

Ezzel szemben a valódi tudományos konszenzus ez az ősrobbanásról és idő kezdetéről:

[link]

kicsit bővebben:

[link]

Az ősrobbanás előtt nem lehetett káosz, mert nem volt tér, amiben ez a káosz jelen legyen, és nem volt idő, amiben a káosz véletlenszerű kavargása végbemehetett volna. Mikor legutóbb olvastam a témában, akkor még szingularitás előzte meg az ősrobbanást, azaz minden jelenleg létező dolog egy plank méretű térben sűrűsödött össze.

Az isten dolga sem igazán értelmezhető ilyen megközelítésből. Az isten, legalább is az az isten, amelyik minden vallásban jelen van, és akitől a világ ered, egy időn, és téren lívüli dolog. Nincs szüksége az idő, vagy tér létezésére, ezek is tőle származnak. Az idő onnantól létezik, hogy ez az istennek nevezett valami létrehozta, vagy engedte megtörténni. Mivel mi csak téren, és időn belül vagyunk képesek észlelni, és bármiféle számítást végezni, nem jelenthetjük ki, hogy ha valami ezen a rendszeren kívül(is) létezik, akkor milyen képességekkel rendelkezik, amik kívül esnek a megismerhetőn.

@2:

"Mikor legutóbb olvastam a témában, akkor még szingularitás előzte meg az ősrobbanást"

Igen, ezt gyakran olvasni ismeretterjesztőkben, főleg Kaku és Hawking típusú médiacelebektől, akiknél a tudományos pontosság csak sokadrangú dolog. De valójában ez teljesen téves. Lsd fent a két videó, amit linkeltem, de akkor beidézem, egy saját régebbi magyarázatomat is a témához:

A helyzet az, hogy nem tudjuk, hogy létezett-e idő az ősrobbanás "előtt", vagy sem. A világegyetem történetét jó pontossággal csak egy bizonyos időpontig tudjuk visszatekerni - és ez nem tartalmazza magát az ősrobbanás pillanatát, így az ősrobbanás állapotát sem. Amikor kíváncsiak vagyunk arra, hogy hogyan is nézett ki az univerzumunk xy időpontban, akkor megpróbáljuk az univerzumban nagy távolságokon döntő erőt tanulmányozni ehhez: a gravitációt. A gravitációt jelenleg az általános relativitáselmélet írja le a legjobban, legteljesebben. Ugyanakkor még az általános relativitáselmélet sem egy teljes elmélet: tudjuk ezt egy ideje. Einstein is tudta. Az általános relativitáselmélet a gravitációt a téridő görbületeként írja le. A téridő elég nagy szeleteire ez tökéletesen működik, és az esetek döntő többségében ez pont jó nekünk: a gravitáció ugyanis csak nagy léptékekben szokott releváns hatást kifejteni.

A nagyon kis mérettartományokat a fizika egy egészen más ága írja le, ez a kvantumfizika. Egy bizonyos mérettartomány alatt a kvantumos jelenségek meghatározóak lesznek, őket figyelembe venni nem lehet. Az általános relativitáselmélet azonban nem tud mit kezdeni ezekkel a jelenségekkel. Ha ezt az elméletet használjuk fizikai modellnél valami vizsgálatára, akkor nem tudunk a kvantumos jelenségekkel számolni. Nem tudjuk, hogyan is kellene.

Kvantumos mérettartományban a gravitáció az esetek döntő többségében nem játszik gyakorlatilag semmilyen szerepet, nem kell vele törődnünk. A kevés kivételek egyike pont az ősrobbanáskori világegyetem. Ott nagyon nagyon kis mérettartományon belül is hatalmas gravitációval kellene tudnunk számolni - ahogy közeledünk visszafelé menve az időben, egy ponton átlépünk egy olyan határon, ahol már olyan kis méretekről beszélünk, hogy nem lehet nem figyelembe venni a kvantumos jelenségeket. De nem tudjuk figyelembe venni őket, mert nincs meg hozzá a megfelelő fizikai modellünk.

- Mit csinálunk? Megpróbáljuk az általános relativitáselméletet felhasználni fizikai modellnek, és megnézni, hogy mi történik.

- Miért? Kíváncsiságból - ugyanis MINDEN ezzel foglalkozó szakember tudja, hogy nem fog semmiféle pontos, sőt akár releváns információt adni nekünk egy ponton túl, de nincs más, pontosabb modellünk, így megnézzük, hogy mit is mond ez. Szegény ember vízzel főz.

- Mi az eredmény? Szingularitásba futunk. A szingularitás általában egy varázsszó szokott lenni az emberek fejében, és valami fizikailag létező izének képzelik, ami a fekete lyukak közepén csücsül, meg ami az ősrobbanáskor volt. A szingularitás szó viszont fizikai kontextusban csak annyit jelent, hogy valamely fizikai modellünk matematikai kifejezései fizikailag - vagy akár matematikailag is - értelmetlen eredményeket adnak egy ponton. A szingularitások megjelenése egy fizikai modell teljesítőképességének a végét jelzik, semmi mást - nem fizikailag létező akármik, hanem puszta matematikai jelenségek, amik azért lépnek fel, mert olyan modellel dolgozunk, amivel nem lehetne.

- Az ősrobbanáskor mik ezek az értelmetlen kifejezések, ami miatt szingularitásról beszélünk? Végtelen sűrűség, hőmérséklet, végtelenül kicsi méret, és az idő eltűnése.

Igen, az idő, mint olyan eltűnése is. Az idő megszűnését egy olyan elmélet jósolja meg, ami nem alkalmas annak a leírására, amit meg akarunk vele jósoltatni. Szingularitásba fut, nem ad értelmes eredményt. De ezeket sajnos a laikusok - és gyakran egyes ismeretterjesztő művek is - szó szerint veszik, és komolyan azt hiszik, hogy a tudósok szerint az ősrobbanáskor végtelen hőmérséklet volt, meg hasonló hülyeségek. Meg nem volt idő.

A valóság ezzel szemben az, hogy _fogalmunk nincs_, hogy volt-e idő, vagy sem. Fogalmunk nincs, hogy egy ponton túl hogyan is nézett ki az univerzumunk, így azt sem, hogy az ősrobbanáskor mi volt a helyzet. Ennek a megfejtéséhez ki kéne dolgozni egy olyan fizikai modellt, ami a gravitációt és a kvantumos jelenségeket egyszerre tudja kezelni. Ez a modell lenne az ún. kvantumgravitáció. Egy baj van vele: nincs ilyenünk. Sok-sok évtizede dolgoznak rajta a legjobb fizikusok, de eddig a történelem folyamán soha nem látott elméleti és gyakorlati nehézségekkel kell megküzdeni, hogy ezt megalkossák. Van pár "jelöl" a kvantumgravitációs elmélet posztra: a leghíresebb a húrelmélet. (Aminek van egy érdekes története a kezdeti bozonikus húrelmélettül Ed Witten M-elméletéig, de ez talán túlmutat jelen topic keretein.) Egy baj van a húrelmélettel, és minden egyéb jelölttel: kidolgozatlanok és teljes mértékben bizonyítatlanok. Természetesen ettől függetlenül megjósoltatták ezekkel az elmélet-kezdeményekkel is, hogy hogyan is nézett ki az ősrobbanás, de az előbb említett okokból ezeknek sincs sok relevanciája. Azért, ha érdekel, az egyik legtöbbet mondó eredmény:

[link]

bővebben:

[link]

@3: Dgy soha nem mondta, hogy Kaku nem ért a fizikához, dgy azt mondta, hogy Kaku a könyveiben, ismeretterjesztő műsoraiban vígan eldobja a szakmai pontosságot a szenzációhajhász megfogalmazás kedvéért. Nagy különbség.

Dgy egyébként a legritkább esetekben parádézik különféle talkshowkban, tűnik fel tévéműsorokban, ismert sitcom sorozatokban vendégszereplőként stb stb, tehát nem igazán nevezhető médiacelebnek. Ennek ellenére - szerencsére - ha nem szimpatikus, bőven van még olyan tudós, aki korrektül és teljes szakmaiságot megtartva magyarázza el a tudomány álláspontját. Pl a Fermilab oldalán Don Lincoln, akit a második linkemben láthatsz, és akinek szakmai hírneve messze messze nagyobb Kakuénál vagy dgy-énál, csak épp a laikusok nem ismerik.

Ebből látszik, jó régen olvastam a témában.

A tér, és az idő csak együtt értelmezhető. Azaz ha az egyik nincs, a másik sincs. Lehet számolni statikus térrel, matematikailag ez lehetséges, de a rendszer, amit így vizsgálnak hipotetikus lesz, nem egy valós rendszer. Ebből feltételezhető, hogy az univerzum létrejötte előtt nem volt tér, és idő. A tér feltételezi, hogy az univerzum valamilyen formában létezik, csak mondjuk nincs benne anyag/energia. Ha a tér létezik, akkor az idő is, mert a térben lévő dolgok változása lehetséges, csak nincs mi változzon. Ha viszont nincs tér, akkor nincs hol értelmezni az időt sem. Ezt nem tudom neked matematikailag levezetni, mert ez inkább logikai levezetés, és a logika nem erősségem, lehetnek benne lyukak.