A megbocsátás, kibékülés milyen hatással van az emberre?

Nekem is egy ember van akire nem haragszok pedig nehéz életem lett igy utilag megtanitott küzdeni egy életképtelent..

De màr màsokra se haragszok nem tudom hogyan lehet a lélekgyogyàsz segitett de a szivem olyan boldog fura egész nap pedig különösebb okom nincs rá..

Ma kétszer àllitottam vissza egy bogarat mert a pàncéljàra fordulva vergödött :) igaz nem tanult a hibàjàbol az első utàn sem..

Lásd őket annak a "butus" gyerekeknek, akik akkor voltak. Tele kétségekkel, félelemmel, haraggal, gyűlölettel, de csak gyerekek voltatok.

Nézd a jelenetet egy lépéssel hátrébbról, szeretettel mosolyogva.

Érdemes megbocsátani, mert ahogy mondtad, amikor visszagondolsz, rengeteg dühöt haragot érzel, ez el van tárolódva benned, mint negatív energia és információ. Nem szerencsés ilyesmit tárolni.

Szóval képzeld el újra, és szeretettel próbálj meg gondolni rájuk, akik azt adták amit akkor tudtak, öleld meg őket képzeletben, és kívand a legjobbat nekik.

Már az is tök jó hogy eszedbe jutott ez a "probléma".

Egy fokkal még "elvontabban", nem vagy azonos a testeddel, egy lélek vagy, akinek itt semmi sem árthat, azt a pár tíz kilónyi atomot - a kémiai testet- csak egy rövid ideig viseled, de neked az energiádat és információs rendszeredet fontos tisztán tartani.

Jó dolog elengedni azt, ami nyom. A harag, a düh is ilyen érzés, amitől jobb távol, mert káros. De bár ilyen egyszerű lenne gyakorlatban.

Sokak nem a szívem csücskei. Nem kívántam és kívánok nekik semmi rosszat, csak mindegyikük maradjon tőlem minél távolabb. Azonban ha újra egy légtéren kéne osztoznunk, a régi sérelmek örömére, ha történne vele valami szar (na nem olyan, hogy valakije meghal, betegsége lesz vagy ilyen), én magamban kárörvendenék, és igenis örülnék, hogy láttam vagy tudomásom lett az esetről. Én a saját kezemmel nem tennék semmit senkivel, még csak kavarni sem kavarnám a xart, akármilyen genny valaki velem.