Vajon miért akkor jön a halál, amikor?

Ez is a megválaszolhatatlan kérdések közé tartozik, de érdekelne a véleményetek. Apukám pár hónapja minden előjel nélkül meghalt, és ha lehet ilyet mondani, a legrosszabbkor. A személyes élete éppen az előtte való napon rendeződött (lett megint rendszeres jövedelme hosszú idő után, ami totál megváltoztatta volna az életét), pár nappal azelőtt kibékült Anyukámmal is (elváltak, de tartották a kapcsolatot évek óta, sok veszekedéssel), én is pont az előtte való napokban határoztam el, hogy újra össze kell fogni a családot, és hogy úgy keresek munkát, hogy el tudjam tartani Aput. (Nem tudtam a friss anyagi jóhíreiről.) Akkor még Ausztriában éltem, és apámmal csak ritkán találkoztam a halála előtti időkben, nem volt szoros a kapcsolatunk. De már nagyon ki akartunk békülni egymással, jó alkalomnak tűnt erre a Karácsony, ami akkor már nagyon közel volt. Szóval minden haladt az elrendeződés felé, amikor Apu elröppent. A "vicc" kedvéért péntek 13-án, amit amúgy a szerencsenapjának tekintett. Tudom, hogy bárki bármikor meghalhat, és aszerint kell élni, nem halogatni semmit, de olyan nehéz felfogni, hogy ha van valami belső rendje az életnek, nem csak a vakvéletlenek, akkor miért pont akkor hal meg valaki, amikor végre rendbe jönne minden? Ehelyett persze minden tönkrement, legalábbis nekünk, akik életben maradtunk. Csak az önvád maradt, hogy miért nem tettük meg mindezt korábban. Apu valószínűleg boldogan halt meg, és amúgy álmában.