Miért hiszitek azt, hogy a lélek nem létezik?

Oké, de vajon miért nem nyomta meg senki az első válasz lehetőséget? Még önmagatoknak is hazudtok, annyira szánalmasak vagytok.

Nem nekem hazudtok, hanem magatoknak.

De nem szomorú hogy nem hisztek a lelketekben? Akkor miben hisztek, hogy csak test és öntudat vagytok, és ennyi? Szerintem ez szomorú. Talán én azért hiszek a lelkemben, mert rettenetes lelki fájdalmakat éltem át. Ha nem lenne lelkem akkor mi az ami annyira fáj? Az érzésekért most már tudjuk hogy az agyunk felel, nem pedig a szívünk. De ha sértegetnek engem, nem az agyam fáj, hanem a lelkem. Jól van, ne higgyetek abban, hogy a lélek létezik. De én hiszek benne. Az én lelkem él, és szenved, és gyógyítsa saját magát. Mindent megtettek azért, hogy tönkre tegyék a lelkemet, annyira hogy a halálba vágytam magam. Most úgy érzem hogy kezdem elhagyni a régi traumákat, és amiket belém vertek, azt a sok mocskolódást. Igyekszek elengedni, és nem kapaszkodni a fájdalomba, csak azért, mert csak azt ismerem. A mások lelki állapota nem lehet az én büntetésem. Nem én felelek érte. Nekem vissza kell szereznem a saját lelki állapotomat, ami a nyugalom, béke, öröm. Nekem muszáj a saját pszichológusomnak lennem. Megértettem végre, hogy aki engem sértegetett gyerek korom óta, igazából saját magával van baja. De rám erőltette a saját lelki fájdalmait, hogy megmérgezzen engem is. Egyszerűen rám erőltette, hogy én is éljem át, azt amit neki kellett. Ehhez bizony jóadag gonoszság is kellett. Látta hogy szenvedek, de meg sem rezzent, csak tovább folytatta. Még az sem érdekelte, hogy ha megölöm magam a nyomás hatására. Van egy nagyon erős dolog, amivel a lélek rendelkezik, és én tudom hogy mi az. Ez olyan dolog amivel a test vagy a tudat nem rendelkezik. Ezért tudom, hogy van lelkem.