Mégis igaza volt egyes időfizikusoknak, hogy a gondolathullámok által keltett rezgések az Univerzumban bevonzzák az ember életébe azt a cselekményt, aminek a hullám mintázata az agyból gondolat formájában kikerült?

Paul Dirac, Angliában élő francia származású zseniális fizikus és matematikus számos eredményével jelezte a

helyes információelméleti utat.

Leírta a statikus perturbációs halmaz törvényszerűségeit, ha nem is dinamizálta – amivel

pedig eljutott volna a memóriatörvények határára.

Az éter gyakorlatilag egy Dirac-féle perturbációs halmaz, melynek megszámlálhatóan végtelen forrástere

biztosítja a rendszerelemek összes forrástere számára a dinamikus információcserét, és a közös létet.

Az információ entrópiájában mindennek és mindenkinek egyenrangú szerep jut.

Minden és mindenki, aki tapasztal, lát, szenved vagy dőzsöl, él vagy elpusztul, ezt az entrópiát halmozza.

Senkinek és semminek a léte és sorsa nem lehet közömbös vagy jelentéktelen. A rendszer egésze szempontjából

egyetlen atom is főszereplő, hiszen milliónyi tere mindenben és mindenkiben változásokat indukál. Lényeges a

holléte, mozgása, általában a léte vagy a pusztulása.