Hogy lehet megbìrkózni a gondolattal, hogy a végén minden kihül?

én is túlestem ezen fiatalon, mikor jobban belemerültem a természettudományokba

azt szoktam erre mondani, hogy a saját kedved szerint kell élni, mert a világ csak a fejedben létezik

mindent a gondolkodásod tesz azzá, ami

"Hogy lehet megbìrkózni a gondolattal, hogy a végén minden kihül?"

Ugyanúgy lehet vele megbirkózni, ahogy azzal is, hogy a saját életed véges. Ugyebár egy napon - várhatóan idős korodban - véget ér az életed, legkésőbb négy-öt generáció múlva pedig a saját leszármazottaid sem fognak rád emlékezni, mintha nem is léteztél volna. Ettől még nem mondod azt 18 évesen, hogy innentől semmi értelme az életednek és a jövőd építésének, miért is mondanád, elvégre valószínűleg hátra van belőle még legalább 50 jó év.

A világegyetem hőhalála (vagy bármilyen más végzete, Nagy Reccs, vagy bármi) hasonló. A világegyetem "potom" 13 milliárd éves, ennek több, mint ezerszerese fog eltelni, mire mindenhol megszűnik az új csillagok keletkezése. Addig még elég sok jó dolgot lehet csinálni. És hálásnak lenni, hogy egyáltalán élhettél.

@Kérdező: "Nekem eddig ez volt az életem értelme beletáplálni a környezetembe minnél több épìtő dolgot."

Öhmmm... Te vagy az, akivel erről eszmét cseréltünk ebben a topikban?: "Segìtsetek megérteni az entrópiát hogy képzelhetném el perspektìvikusan?"

Me' ha igen, akkor most lelkiismeret furdalásom van azzal kapcsolatban, hogy levezettem elötted az univerzumunk hőhalálát. :/

Ott írtam, hogy az univerzum felfogható tökéletes zárt rendszerként, amely lassan pont ugyanúgy feléli az összenergiáját, mint egy tábortűz, ami után csak éghetetlen hamu marad. Ám ott azt is írtam, hogy ez nem biztosan így fog történni, ha az univerzum nem tökéletesen zárt rendszer (ezt nem tudjuk). Pl. akkor se tekinthető annak, ha a világegyetem valójában végtelen (igazán csak azt tudjuk, hogy az általunk belátható csillagszerveződésnek volt kezdete), vagyis visszatérve a tábortűz hasonlathoz, ott a tábortüzet példaként tökéletesen zárt rendszerként mutattam be, mintha azon kívül semmi, de semmi más nem lenne, mintha lehetetlen lenne újra fát dobni a már csak parázsló tábortűz hamvaira, és persze az új faanyag okán ismét lángralobbanás fog beindulni. Vagy mintha ugyanabban a hatalmas térben nem létezhetnének más helyen is más tábortüzek is.

Említettem, lehet, hogy akár multiverzum is van, és esetleg az emberiség megtalálja idővel a módját annak, hogy átjuthasson a haldokló univerzumunkból egy fiatal újba. Vagy nem is igaz a hőhalál, és idővel újrabelobban az univerzum (mondjuk idővel valamiért a véletlenszerűen, a "semmiből" keletkező virtuális részecskék hatalmas tömegekben válnak valós anyaggá), és még sok hipotézis (maga a hőhalál is csak egy hipotézis, nem szentírás, csak éppen eléggé valószínű forgatókönyv a jelen tudásunk alapján).

Szóval nincs igazán ok arra, hogy elkeseredj... :)

De még ha igaz is a hőhalál elve, roppantmód nehezen hihető, hogy a hozzánk hasonló univerzum csak egyszer keletkezett, és sem előtte, sem utána nem lesz idő. Mérget lehet arra venni, hogy ami egyszer volt, az volt máskor is, és ha volt, akkor ennek a láncnak a végtelenbe kell nyúlnia...

nyugodj meg, lesznek még ennél nagyobb gondjaid is az életben,

és lesznek még más dolgok amik elmúlank benned,és amiktől égnek áll majd a hajad,

hogy ezt nem mondta senki.