Miért mondja azt Isten, hogy aki őt meglátja az meghal?

Az ószövetség idején, amikor az isten ezt mondja az embereknek, még nem volt szó arról, hogy az ember a halála után a mennybe megy. Az általános nézet az volt, hogy aki meghal, az örökre meghal. Az izraeliták egy része hitt egyfajta alvilágban, ami hasonlatos a görögök alvilágához. Mindenki oda került, érdemtől függetlenül.

Azért hal meg az ember, ha meglátja az istent, mert nem képes elviselni az isten látványát. Amikor valaki előtt az angyalok megjelennek, már azokat hatalmas rettegés fogja el, és a földre vetik magukat. Az isten látványa ennél sokkal hatalmasabb lenne. Mózes majdnem látta az istent, ott állt abban a felhőben, amibe az isten burkolózott, hogy a hegy alól ne lássák. Ugyanígy izráel vénei is majdnem látták, azaz ők is látták a felhőt közelről, amibe az isten burkolózott.

Az újszövetségben csak azok mennek a mennybe, akik már meghaltak, így ők nem halnak meg isen látványától, emellett csak a tiszta lelkek térnek meg a mennybe, akiknek nincs félnivalójuk az istentől. Az újszövetségi istent már amúgy sem annak a haragvó, bosszúálló, pusztító istennek írják le, mint amilyen az ószövetség istene.

#8

A sugárzás nem világít. Ez alap fizika:D

#13

Milyen pogány vallásokon alapul?:D

Zsidó írók irományainak gyűjteménye

Az igaz Istent, a dicsőséges égitestek Teremtőjét olyan dicsőség és ragyogás övezi, amely a fizikai szemek számára elviselhetetlen, hiszen Istent ’nem láthatja ember úgy, hogy életben maradjon’ (2Mó 33:20). Csak az angyaloknak mint szellemteremtményeknek van olyan látásuk, amellyel szó szerint láthatják Isten arcát (Mt 18:10; Lk 1:19). Isten az embereket nem teszi ki ilyen hatásnak. Mivel azonban szerető-kedvességet mutat, segít nekik meglátni a Szavából az ő csodálatos tulajdonságait, oly módon is, hogy kinyilatkoztatta magát a Fia, Krisztus Jézus által (Mt 11:27; Jn 1:18; 14:9).

Aki engem látott, látta az Atyát is: Fülöp kérése, mely a Jn 14:8-ban lett feljegyezve, arra utal, hogy azt szerette volna, hogy Jézus valamilyen látható módon mutassa meg a tanítványainak Istent, mint ahogy Mózes, Illés és Ézsaiás is látomásban láthatta őt (2Mó 24:10; 1Ki 19:9–13; Ézs 6:1–5). Ezekben a látomásokban Isten szolgái nem magát Istent látták, hanem csak valamit, ami őt jelképezte vagy képviselte (2Mó 33:17–23; Jn 1:18). Jézus a válaszában rámutatott, hogy Fülöp már látott valami sokkal jobbat, mint egy Istenről szóló látomás. Mivel Jézus tökéletesen visszatükrözte az Atyja személyiségét, ha valaki látta Jézust, az olyan volt, mintha magát Istent látta volna (Mt 11:27). A tanítványok abban az értelemben látták az Atyát, hogy Jézus szavai és tettei által megismerhették Isten tulajdonságait, akaratát és szándékát.