Létezik Próféta szindróma?

Ugyan miért lennék hamis próféta?

Bizony mondom néktek, több próféta van köztünk, mint álpróféta. Több Mester van köztünk, mint tanítvány. Hát nem mind egymást okítjuk az anyagi világ dolgairól és nem mind a világon kívülivel értekezünk? Ugyanaz az erő és értelem hallgat meg mindünket, (bárhogy is nevezd te magad Azt/Őt,) aki minket e világra küldött? Én forrásként képzelem el, mely öröktől örökig tart. Forrásként, melyből minden ered. Mindent éltet és ad, ad, ad. Az élet vizét adja. És nem csak, hogy Istené a víz, hanem ő maga az élet vize. Jóságos, segítő, mindenhol átfolyó forrásvíz az élet. És mint a víz, életet ad és szükséges az élethez. Vannak lények, akik isszák e forrás vizét, de nem tudatosodik bennük, hogy ez maga Isten, aki mindenben kifejezi magát. Vannak, mint mi Próféták, akik tudjuk, hogy milyen vizet isszuk és beszélünk is róla. Akinek van füle a hallásra, az hallja meg. Akinek van szája a szomjazásra, az igyon, amennyit jól esik. Hiszen nem kötelező sokat inni. Aki pedig sokat iszik, az előbb-utóbb ki is adja magából. Bizony, ember szájából csak tisztátalan szavak származhatnak. Ember tollából csak is tisztátalan tinta származhat. Viszont Isten szájából csak tiszta szavak és tollából csak tiszta tinta származik. És Isten mindenhol ott van, de az emberek életútjában fejezi ki leginkább velünk kapcsolatos szándékát. Veled van. Akkor is ha hiszel benne, akkor is, ha nem. Átfolyik rajtad, körbeölel, ismeri minden gondolatod, az egész életed, múltad, jelenet, sőt jövőd. Szeret téged.