Van a környezetedben energiavámpír?

Fúúú, nálunk melóhelyen van egy nő. Szerencsére nem dolgozik éppen, de ha néha bejön, semmi mást nem tud, csak panaszkodni, sírni. Mindenkinek elveszi még az élettől is a kedvét a puszta megjelenésével. Komolyan mondom: ha megkérdezed tőle, hogy hogy van, elkezd nyúlni az orra és már folyik a könnye, meg a panasz belőle. Egyébként meg vigyorog mint a vadalma, de ha valaki a munkahelyről összefut vele az kész horror.

Ez meg az én tapasztalatom: régebben olyan helyen dolgoztam, ahol volt két idősebb bácsi is. Soha semmi gond nem volt köztünk, tényleg tündériek voltak. Egyik pillanatról a másikra az történt, hogy amint beléptek az irodába, még meg sem szólaltak, oda sem néztem, hogy lássam ők jöttek-e be, már éreztem, hogy mered fel a karomon a szőr és eszméletlen feszültség keletkezett bennem. Erőltetnem kellett magamat, hogy ugyanolyan kedvesen tudjak velük beszélni, mint előtte, de alig vártam, hogy ne legyünk egy légtérben. Fogalmam sincs, hogy miért volt ez az érzés. Mióta nem találkozom velük, nem is érzek ilyet. Azt sem tudom, hogy miért változott meg az érzésem velük kapcsolatban. Persze nem úgy volt, hogy egyszerre mindkettő elkezdett irritálni, hanem először az egyik, kb. rá 1 évre a másik. Nagyon rossz érzés volt, mert amúgy annyira aranyosak voltak.

08:58

Igen igy igaz!

Megkell tanulni ezeket a dolgokat kezelni, Nalam is Ferjemmel volt hasonlo,

de ma mar tudom kezelni, s aztan az emberek!

Vagy megtanulod ezt kezelni, vagy pedig kitersz az utjukbol.

"panaszkodo KFT-ek" neveztem En el ezeket az ember tipusokat, mert valoban "lemeritenek", igy amikor tudom elkerulom Oket!