Létezik pre-karma?

Tulajdonképpen maga a létezés megállíthatatlanul "gyártja" a karmát, hiszen a világunk is ok-okozati láncolatok hálózata, amiben mi magunk is aktív teremtőkként veszünk részt. (Ezért is problémás a megszabadulás, ugyebár.)

Amit érdemes szem előtt tartanod, hogy amíg a szemléleted téves, addig az egész teremtői tevékenységed is az. A buddhizmus egyik nagyon okos felismerése, hogy a helyes létezés a helyes szemlélet > helyes gondolatok > helyes beszéd > helyes cselekedetek elvén alapul. Ezért hiába véled helyesnek a gonolataidtól a cselkedeteidig vezető folyamatot, ha mindazok hibás szemléleten alapulnak. A téves szemlélet okai nagyon sokszor a gyarló emberi vágyak, amik eleve kívül esnek a tudatosságon. Ennek belátása szerencsére könnyű.

A helyes szemlélet kialakításához a mai ember számára a legjobb út az együttérzés és a fantázia (belátás) kombinációja.

Nagyon leegyszerűsített példával: megkívánod a szomszédasszonyt. Ha ész nélkül engedsz a vágynak, és megteremted azt a jövőt, amiben tényleg megkettyinted a hölgyet, közben valószínűleg sok-sok kárt okozol: gyanúk, hazugságok és bűntudatok tömegét, a családjaitok széthullását, megalázott házastársakat, tévútra tért gyerekeket stb stb.

Az együttérzés és a fantázia segít már jó előre belátni, hogy mindez nem éri meg azt a kettyintést. Ha végiggondolod, hogy milyen károkat-előnyöket okozhat a vágyad kiélése, jobban a helyére kerül a szemléleted. Vicces, hogy mindehhez még nem is kell a karma dilemmáinak a tudatában lenned. A lényeg, hogy az együttérzés és a fantázia kivezessen a teljesen önös vágyakozásból, és ráébredj, hogy a cselekedeteid hogyan árthatnak másoknak.

Az együttérzés néha segít dönteni helyes és helytelen között, de tény, hogy a legokosabb a nem cselekvés. Mert pl. együttérzésből hiába gondolod jónak, hogy a hajléktalannak adod a 100 eurót, ha még aznap halálra issza magát vagy épp leszúrják érte. Egyszerűen nem lehet tudni.

A másik dilemma fogósabb, de a nemcselekvés sodródása olykor életben maradáshoz is vezethet, erkölcsi dilemmák nélkül. A nemcselekvés nem feltétlenül erkölcstelen, bár vannak esetek, amikor akár önfeláldozás árán, de megmenthetünk másokat. Ám kis gondolkodással belátható, hogy az is lehet karmikus szempontból hiba. :)

De ezeken csak így elvontan kell agyalni, a konkrét ügyekbe való belebonyolódás nem vezet sehová.

#8, Kérdező: a buddhizmus nem annyira vallás, mint inkább világnézet. Nem kell hinni semmiben, sőt.

A feszegetett kérdésedre az a válasz, hogy a ma még romokban létező, régi erkölcsi rend szerinti jó és rossz fogalma körül keringve csak körbejárunk. Amiket írsz, pl. társadalmi, politikai kérdésekben való kiállás és cselekvés szerintem teljes tévút. Ha van is valamiféle abszolút jó, azt nem fogod megtalálni sem a társadalomban, pláne a politikában. A "jó" keresése sokszor csak hiúság, erényfitogtatás, máskor szimpla tévedés. Tudod, hogy a pokolba vezető út mivel van kikövezve.

Ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkozik egy csomó filozófiai irányzat, de ha már a buddhizmus így előjött: szerintük ez az illúziók, a nemtudás világa. Ezt elfogadhatjuk kiindulásnak, hiszen te is arról írtál, hogy egy ponton túl nem tudhatod a cselekedeteid következményeit. Ha innen nézed, már látszik is, hogy a "jó" nem odakint keresendő, nyugodtan leszrhatod a külső világot. A külvilággal mindössze együtt úszni érdemes, ahogy a tao tanítja. És közben belül lehet érlelődni és kutakodni. Ez sokkal nehezebb, mint lelájkolni egy politikai mémet, de megéri.

Tldr: a külvilágon pörögni felesleges, mert ésszel felfoghatatlan a mátrix. A nyugalom és bölcsesség útja a belvilágba vezet.