Szerinted mennyire fair, hogy ha az ember spirituálisan tenyleg többre hivatott, akkor nem tudhatjuk, hogy hogyan?
Ha tegyük fel igaz, hogy az ember képes teremteni, vagy manifesztálni, és ahogy leírják ez a képesség mindenkiben ott van, ahogy az a lehetőség is mindenkiben ott van hogy megvilágosodott legyen vagy épp kihasználja az agyának több százalékát és a többi ilyen vagy-igaz-vagy-nem dolog.
Ha, tegyük fel, ezek igazak, akkor mennyire tartod fairnek, hogy nincs hozzáférésünk, vagy nem tudjuk hogyan kell ezeket használni?
Hm, így már jobban értem a kérdés lényegét. Szerintem amiatt van ez, mert materialista világban élünk. A körülmények nem segítik ezeknek a képességeknek a kibontakozását, sőt... Inkább elfojtják.
Még a beszédhez is hiába van meg a velünk született képességünk, ha nem hallunk más embereket beszélni, egy bizonyos kor után azt is képtelenek leszünk megtanulni. Nézd meg pl. Genie (feral child) esetét.
Azért nem működnek a jelenben, mert az emberek képtelenek rá, hogy kövessék őket. Az út igazsága nem változik, mert az igazság nem változik. Az utat keresők változnak.
A két nagy régi keresztény egyházban is első sorban a szerzetesek és apácák érték el a szellemi élet magasabb tartományait. Távol maradtak a kereszténység politikába, és irányításba hajló tendenciáitól, és kizárólag az isten, és más magasabb eszmék felé fordultak. Ez ma is így van, még ha nem is kap nagy hírverést.
#32 Onnantól kezdve, hogy valamihez csak 1 út vezet van az, hogy "csak az én utam".
Az én kérdésem valahova a válaszod elé kérdez, mert nem értem miért kéne 2 lépcsős beléptetőrendszer meg egy út követése és az ahhoz való igazodás ahhoz, hogy hozzáférjek valamihez, ami elvileg velem született vagy valahonnan magammal hoztam vagy pl a gyerek rátaláljon a hangjára.
Ha adottak a körülmények és egészséges vki, akkor megtanul járni beszélni stb., de spirituálisan, hogy valamit megtanuljunk, erre az egészre vallások épültek meg ezo-bizniszek, millió könyv íródott, annyira nem automatikus, és még így se megy.
Akkor mennyire van ez ott mindenkiben és mennyire kell kívülről megszerezni?
Vagy peldául teljesen mas valamit úgy tanulni, hogy soha életedben nem találkoztál vele még sosem, vagy úgy hogy egyszer valaha tanultad és a tudás már ott van, csak fel kell eleveníteni.
Elvileg, ha tényleg ilyen velünk született potenciálok vannak, akkor az azt jelentené, hogy van egy olyan tudásunk, ami mindig is volt, és mindig is lesz, max. nem férünk hozzá.
A már meglévő tudás úgy működik, hogy azt se tudjuk, hogy valamit tudunk, de adott körülmény elő tudja hozni, és hasznalni tudjuk, ha szúkseg van rá.
Míg a masik tudás, amit kívülről kell belediktálni az emberbe, az oylan, hogy vagy van vagy nincs. Ha az ember annak előtte nem tanult róla, nem építette be magába, akkor esélye sincs előhívnia a tudást mert nincs ott.
Akkor HA TÉNYLEG rendelkezünk olyan tudással, ami már eleve van (és mondjuk a léleké), akkor az miért nem úgy viselkedik, hogy adott helyzet előhozza, és miért úgy viselkedik, mint a másik, hogy ha nincs kívülről (?!?) megszerezve, akkor hiába, nem veszed hasznat sehogy se.
Nem képesség születik veled, hanem lehetőség az adott képességre. Ha a megfelelő lépéseket megteszed, elérheted az adott képességet. Ha nincsenek szüleid, akik megtanítanak járni, nem látsz embereket, akik két lábon járnak, nem fogsz két lábra állni, mert négykézláb stabilabb, és könnyebb. Ha nincs megfelelő példa előtted(egy kitaposott út, szellemi irányzat), és te nem veszed a fáradtságot, hogy elsajátítsd, akkor nem ébrednek fel az adott képességeid. Sok képesség még így is jelen van a mindennapi életedben, mégsem veszed őket észre. A telepátia kezdetleges formája, és megérzések különösen gyakoriak. De nem figyelsz rájuk, mert elvonja a figyelmed a hétköznapi életed, és kifelé figyelsz. A spiritualitást nem véletlenül nevezik ezoterikusnak, belső, rejtett tannak. Amíg kifelé figyelsz, nem lesz eredmény.
Nem alapvető tudásod van. Alapvető lehetőséged. Néhány ezek közül, ahogy fent írtam, valamennyire magától is kibontakozik, mert része az emberi metakommunikációnak. De a nagy része megmarad lehetőségnek. Képes vagy elsajátítani(többnyire), de ehhez megfelelő információ kell. Az információ származhat meditációból is, amikor a szunnyadó lehetőséget vizsgálod, vagy származhat külső forrásból, amit ismét csak meditáció követ, önvizsgálat, csak már kicsit nagyobb eséllyel a sikerre. A tévedés ott van, hogy alvó képességekre gondolsz, amikkel születtél, nem pedig ezek elsajátításának képességére, amivel születtél. A telepátia, intuíció, empátia olyanok, mint a magok. Ha vizet kapnak, és megfelelő földben vannak, kicsíráznak, és nőnek valameddig. A többi lehetőség nem teljesen ilyen. Az inkább egy olyan föld, ami alkalmas arra, hogy elültess bele egy bizonyos magot. Ha megfelelő földbe ülteted, és táplálod a magot öntözéssel, kikel. A föld a lehetőség, ami igenis veled születik, mint minden emberrel. A mag a tudás, amit megszerzel valamilyen módon. A táplálás, öntözés pedig a gyakorlás, és a tanulás folytatása. Amíg táplálod, növekedik. Ha elhanyagolod, arra is van esély, hogy elsorvadjon. Ezért kell tanulni, és keményen dolgozni, hogy elérd ezeket a képességeket.
Röviden nem rendelkezünk eredendő tudással, ezért nem viselkedik úgy, ahogy te elvárnád. Az ember egy nagy halom lehetőség. Potenciál. Nem pedig alvó képességek tárháza.
Miről beszélsz? Már az internet előtt is tudták, most meg minden fent van a felhőbe...
Szerintem teljesen fair. Bárki bármikor leülhet meditálni, és ő dönti el mit merre fejleszt. Ez teljesen fair.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!