Amennyi időt rászán az ember.
Kezdetben lehet nagyon rövideket is. 30 perc az úgy a normal. 40 a médium. 50 az már a "hard". 50 után nehéz tartani a figyelmet, ezért szüntet szoktak tartani. Aztán megint 50. Viszont az már extra hard :)
Nem az idő hossza csak a lényeges. Lehet akár 5 perces is, de mindent bele kell abban az időtartamban adni. Az a fontos hogy "arra az időre" csak azzal kell foglalkozni.
Lehet gyakorolni külön sétáló meditációkat (kinhin) is. Akkor az aktuális cselekvéssel kombinálódik a tudatos jelenlét. Akkor is csak épp az a gyakorlás van.
Különféle helyzetekben kell tehát törekedni arra hogy megtartsuk a tiszta tudatot. Amikor külön (időben előre kijelölt) gyakorlatokat végzünk, akkor azt teljes "erőbedobással" kell végezni.
Viszont a gyakorlatokon kívül is próbáljuk fenntartani a tudatos jelenlét tapasztalását. Amikor lehet. Ha viszont pl gondolkodni akar az ember, akkor a gondolkodás lesz az aktuális "gyakorlat".
Az ülés egyébként azért jó, mert ott lehet legtisztábban megtapasztalni az ürességet/teljességet. Azért mert az ülés közben csak a légzés van, és a hangok (testérzet). Tehát külső "tényezők" nem vonják el a figyelmet. Ezért így lehet a legstabilabban tapasztalni az egység érzést.
A sátló meditációban az üresség találkozik a formával. (Ez tehát már nem annyira stabil, mint az ülés.)
Azonban az üresség tapasztalása (különféle helyzetekben) ahhoz kell, hogy utána észre tudja venni a gyakorló azt - hogy mi a nem üresség. Tehát az üléseken kívül egyre könnyebb lesz észrevenni azt ha elkalandozik az elme. Hiszen már kétféle fókuszpont lesz. Így pedig idővel egyre inkább a tudatos jelenlétben tud maradni a gyakorló. És ez a lényege az egésznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!