Hogyha a vallások szerint legrosszabb esetben is a pokolra kerülsz, vagy reinkarnálódsz, akkor ez ateista szemszögből mégis csak megváltás mivel nem szűnsz meg nem?

Igazából már a hindu, és a jainizmus is tanított megszabadulást a samsara körforgásából, csak a megközelítés más.

A beolvadás, feloldódás csak a mi szemszögünkből létezi. A megvilágosodás az, amikor az egyén felismeri, hogy soha nem is különült el az adott egységtől. Ez így leírva szép, és jó. De attól, hogy valaki ezt tudja, nem világosodik meg, amíg tényleg át nem éli. Mire ide elér, amúgy sem marad sok abból, amit emberi énnek nevezünk. A személyiség, amihez a név, emlékek tartoznak sohasem válik halhatatlanná. Sem a jainizmus, sem a hindu, sem a buddhista tanok szerint.

6. A tibeti álomjóga pont erre készít fel. Mert ha valaki az álmában tudatos tud lenni, akkor halála után is "képben lesz" mi történik. Egyébként, egy álomszerű tudatlan állapotba kerül halál után, ha minden igaz. De sajnos nem vagyok azon a szinten, hogy ezt meg tudja erősíteni vagy cáfolni.

Én úgy gondolom hogy van lelkünk, annak van egy alaprezgése kb. olyan mint egy nagyon sok színből álló nyomdai színskálán az egyik szín, és van egy összegzés amit a jelenlegi életünk alatt teljesítettünk ill. elbuktunk. És ezek fogják meghatározni a következő élet paramétereit. Kb. így képzelem el ezt a történetet.