Miért a lemondás, miért nem a hedonizmussal világosodunk meg?

Én pl azt csinálom amihez kedvem van.

Ha szükségem van valakire megszerze. Ha nem kel megszabadulok tőle elengedtem.

A kötést nem szeretem vagyis a lemondást, mert hiányzik és kellemetlen érzéssel jár.

A lemondás szerintem itt főként a függőséget érinti le tudsz e mondani olyan dolgokról amik élvezetet és hamis örömforrást jelent. Pl bagó, ha már nem azért szívód mert jól esik, kikapcsol, kizökkent egy kicsit, hanem azért mert szívni kell mert a nélkül nem élet az élet. Akkor arról le kell mondania, el kell engedni. Vagy legalábbis le tenni egy kicsit.

(Mondom kb lánc dohányosként)

Szóval igen, nem a nélkülözés alapban a célja, hanem hogy lásd tisztán, mi az amire valóban szükséged van, mert a függőségre biztos hogy nincs. Lehet szesz, sex, bagó vagy bagó(💰), drog vagy blog ha ráfüggsz akkor gond S nélkülözni kell.

Az aszkézissel elutasítod a fizikai világot, pedig hát azért születtél testbe, hogy általa megtapasztalhasd azt.

A vágyak féktelen élvezete a másik véglet, mert az viszont az anyaghoz láncol téged.

Nyilvánvaló, hogy az "arany középút" a helyes megoldás. Amire vágysz, azt tapasztald meg, de közben semminek ne válj a rabjává. :)

Ezen a bolygón a lemondás egyértelműen több jóval jár az átlagnak.

Van olyan bolygó ahol fordítva van.

Univerzélisan viszont mindig az abszolút középút a nyerő, aminek része hogy saját magadat is jól kezeld, így a lemondásnál nem leszel frusztrált, vagy a kiélvezésnél nem leszel függő, nem felejted el mi a lényeg.

Én egyszerre vagyok nagyon extrémen lemondó is és hedonista is, bár én főleg a szellemi és mentális síkokon létező dolgokat habzsolom.