Nem mondhatunk le arról, ami nem volt a miénk?
Mindenkinek van esélye a "megvilágosodásra". Ehhez teljes mértékben nem kell és nem is lehet lemondani az anyagi dolgokról. Szerintem az arany középutat érdemes megtalálni a spirituális dolgok és az anyagi világ között. Eleinte nem könnyű, de aztán rá lehet érezni.
Szerintem sikerei és élvezetei is mindenkinek vannak, függetlenül attól, hogy gazdag vagy szegény.
Ami nem a miénk, arról nem kell lemondanunk, hiszen nincs.
.
Egy szegény embernek esélye sincs így a megvilágosodásra?
Ne keverd az anyagi szegénységet a lelki/szellemi szegénységgel!
Az anyagi szegények lekileg többnyire gazdagabbak az anyagi gazdagoknál. Nézz körül: a szegény sokkal hamarabb segít másokon, mint a gazdag.
.
Megvilágosodásra pedig mindenkinek esélye van! (A gazdagnak kisebb, mert általában a gyarapodás akarása, az önzés, az irigység stb. elveszi minden energiáját, szellemileg lesüllyeszti.)
.
"Csak az mondhat le az anyagi világról, sikerekről, élvezetekről, akinek mindez megadatott?"
IGEN
"Egy szegény embernek esélye sincs így a megvilágosodásra?"
Nem igaz állítás!
"Ami nem a miénk, arról nem kell lemondanunk, hiszen nincs."
A lemondást értsd úgy, nem vágyni rá többé, tehát "lélekben is elengedni". Ezt sokkal nehezebb úgy megtenni, ha meg is éljük, nem pedig csak elképzeljük, hogy milyen lehet elengedni.
" (A gazdagnak kisebb, mert általában a gyarapodás akarása, az önzés, az irigység stb. elveszi minden energiáját, szellemileg lesüllyeszti.)"
Igen, a gazdagnál a kísértés nagyobb, így az esélye a "bukásra" is. Viszont a szegényeknél is ott lappanghat a felszín alatt az önzés, irigység stb, csak náluk nincs az a próbatétel, ami előhozhatná (valamekkora van, de nem olyan jelentős), és ami által megtanulhatnák megtisztítani magukat ezektől. Nem mindegy, hogy azért nem vagyok pl kapzsi, mert soha nem volt alkalom arra, hogy e tulajdonság jelentősebben megmutatkozzon, vagy pedig azért nem vagyok az, mert önismereti munka közben feltárult előttem, és a tettenérés és megértés után tudatosan csiszoltam magamon.
Egy tuti biztos,te kapsz egy pléhtányér meg egy kanalat. A jómódú kap egy aranytálat aranykanállal. Mind ketten használatra kaptátok mivel úgy távoztok a kijáraton "csupaszon" ahogy a bejáraton beléptetek. A gödörbe pokrócba csavarva ugyan az vár a koldusra is mint a brokátba
öltöztetett uraságra. Hogy közben eltelt X év és az egyik könyvek forgatástól bölcs lett míg a másik a pénz forgatásától jómódú az csak a körülötte állók létszámán és mentalitásán fog különbözni mikor leeresztik a végső nyughelyére. Addig míg éltek mindkettőnek más dolog élvezett prioritást.
A megvilágosodás, a legfelsőbb cél.
Viszont, addig még sok a dolgunk!
Főképp mert Hunok vagyunk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!