A legutóbbi spir. elakadásodat mi okozta? Hogy jutottál át rajta?

1.) Keresztény közegben felnőve annak megtapasztalása, hogy a "hívő" emberek nem is valósítják meg a hirdetett értékeket. Max. egymáson kérték számon ezeket. Nagyjából annyiban különböztek a nem hívőktől, hogy még erkölcsileg felsőbbrendűnek is hitték magukat.

Ezen úgy jutottam túl, hogy nem csatlakozom semmilyen hivatalos egyházhoz, a magam útját járom.

2.) Lélek sötét éjszakájának megtapasztalása - nagyon mélyponton elhagyatva éreztem magam, valahogy nem éreztem, hogy hallanának "odafent".

Ebből végül kikecmeregtem az életkörülményeim megváltoztatásával.

3.) Létfenntartás érdekében rengeteg munka, emiatt nem volt idő/energia semmi másra

Ez még most is tart.

4.) (Ál)spiri maszlagok köztudatba kerülése, ezzel való visszaélés.

Pl. amikor valaki nem akar szembesülni egy helyzettel, és elkezd téged hibáztatni, hogy "bevonzottad"; toxikus pozitivitás, stb.

Ez is tart még most is.

11-es vagyok:

+ amikor a hétköznapi tapasztalatom nem támasztotta alá a tanításokat. Pl. azt látni, hogy szelíd és jó embereken átgázolnak, a gátlástalan törtetők érvényesülnek

Tudod, mi még nem törünk olyan szellemi magasságokba...

Megmaradunk a személyiségfejlődési, meg az életvezetési elakadásoknál, beérjük azzal is...

Kedves kérdező! Átjön a válaszodból, hogy hol tartasz. Nem csak nekem, másoknak is és örömmel làtom, hogy vannak itt tapasztaltabb emberek is. A spiri út, meg elakadások az nem leányregény! Ezt nem látod még. Ez kőkemény, szenvedésekkel teli dolog. Hogy mit nem láttál még? Fiatal fiúcska vagy még, aki meg akarja váltani a vilagot és sokmindent tud. Olyan 25 körül lehetsz? 25-30 között?

Nem láttál semmit! Te mindent meg tudsz oldani? Beszélgessünk róla? Ott van! 11-es írja pl! Lélek sötét éjszakája. El tudod képzelni mi az??? Milyen az? Kicsit megpörget az élet szele (kicsit csak a szele!!!) és azt sem tudod, hogy fiú vagy vagy làny és akkor rájössz, hogy mennyire pici is vagy. De irhatnék sok példát es szerintem itt mások is, de úgysem értenéd mert még nem tapasztaltál hasonlót. Mikor az élet összes területe összeomlik, kihúzzák a lábad alól a talajt, eltűnik az összes támpontod ami eddig volt, minden bizonytalan lesz. Aztán akármerre indulnàl csak a rossz jön szembe, teljes kilátastalanság minden területen, akármit próbálsz nemhogy jobb, hanem csak rosszabb. Jó akkor változtatsz, jó ember leszel. Aztán eszerint kezdesz "működni", de az is csak rosszat hoz és akkor már teljesen nullán vagy. Nem akarsz semmit, tényleg semmit. Nincs vágyad, célod, terved semmi! Abszolut semmi! Csak az, hogy ne legyen rossz, de aztán már sem. És a legjobb, hogy tudod majd mi fog történni a jövőben, de az is olyan, hogy inkább kb fejbelőnéd magad. És akkor csak annyi marad, hogy ülsz csendben és nézel ki a fejedből és pont. "Akármi jöhet, semmi sem segít, semmi nem használ"

És tudnám fokozni, de minek? Egy ilyesmit tapasztaltál volna már nem igy beszélnél.