Maga a sötét félelmetes vagy az ismeretlen, hogy nem látjuk mi van a sötétben?

Az a félelmetes, amit a sötét mögé képzelsz.

A sötéttől való félelem ösztönös, mert az ember fő érzékszerve a szeme, és az aktív napszaka a nappal. Sötétben a fő érzékszerv alig használható, és a legtöbb ragadozó aktív éjjel, ehhez megfelelő érzékszervekkel. Ezért az ember fél éjszaka, és bármikor máskor, amikor a látása gátolva van. Ezt az ösztönt nem ölte ki az sem, hogy különböző világító eszközöket használunk több ezer éve. Mi van a fénykörön túl? Mi történik, ha kialszik a fény? Ezek az ember tudatán is átfutnak, a tudattalanban, az ösztönök szintjén ezek nem kérdések, hanem egyértelmű fenyegetettségérzés. De hogy a kérdésre is válaszoljak, inkább az ismeretlen. Hasonló fenyegetést sokan éreznek, ha egyedül vannak az erdőben például. Ott is a csökkent látásviszonyok miatt érzi az ember a fenyegetést, hiába tudja, hogy például Magyarországon aligha támad rá bármi ragadozó.

Nem az ismeretlentől, hanem hogy nem látjuk a közelgő veszélyt. Három dologtól félünk eredendően: a sötétségtől, a leeséstől (egy csecsemő tenyeréhez ha hozzáérsz azonnal az ujjadra markol, megvan?) és a hüllőktől. Ez még az állati létből maradt, amikor a fákon éltünk.

Persze, mivel a kérdés is az.

Én csak a sötétben érzem jól magam. Nem vagyok torz vagy csúf. Egyszerűen az az én világom. Így nekem bármi van a sötétben, nem félelmetes.

#6: Akkor lehet, te vagy a félelmetes😁

Dehogy! Egy igazi Cukorborsó vagyok 🙃

Én a sötétből elő jövő kis szürkéktől tartok. Nem értem miért, honnan jött ez, de gyerekkorom óta vannak szürkés paralízises álmaim.

Én sosem féltem a sötéttől, akkor se, amikor normálisan láttam :D aztán elromlott a szemem, amúgy is "vak" voltam (jó, nem vak, szemüveg segített volna, de attól mindig rosszul voltam, és évekig nem hordtam, aztán lett kontaktlencse, na az kicsit feldobta nekem a világot), szóval így sötétben is sokkal jobban tájékozódom egy átlagembernél :D