Szerintetek ha létezik asztráltestünk,az állhat sötét anyagból?Talán egy elvesztett végtag "szellemérzete" lehet egy áthangolódása az agyunknak,és ilyenkor már a "sötét" végtagot kezdi el érezni az agy?

Én pont így gondolom, ahogy a kérdező felveti.

A lélek abba a tartományba esik amit sötét anyagnak és sötét energiának nevez jelenleg a tudomány.

Más vibrációs szinten lévő anyag, ami a mi vilàgunk műszereivel nem mérhető, így az emberi testben sem lehet kimutatni a jelenlétét.

Amit Grimfox felvet az nagyon jó, hogy akkor az emberi testnek is lenn ha plusz tömege/súlya, ami viszont már mérhető különbség lenne...de ez szerintem nincs így, mert a világegyetemben sem mi tudjuk kikérni, hanem a csillagok mozgásán keresztűl tudunk csak következtetni ennek jelenlétére, ami egészen más erők és anyagok csak egymás közötti kölcsönhatásának eredménye is lehet.

@8: Értelemszerűen nem ide lett kiírva, ide csak át lett téve utólag.

@9: Igen, kevered. Illetve pár dolgot keversz.

Amire te gondolsz, az nem a newtoni fizika egyesítése a kvantummechanikával, hanem az általános relativitáselmélet egyesítése a kvantumtérelmélettel.

Utalgattam alapvető kölcsönhatásokra. A világ jelenségei négy erőre, négyféle kölcsönhatásra vezethetőek vissza. Ezek a kölcsönhatások:

- erős

- gyenge

- elektromágneses

- gravitációs

Anélkül, hogy belemennénk, melyik miért is felelős, most elég annyit tudni, hogy az első hármat a kvantumtérelmélet, az utolsót pedig az általános relativitáselmélet írja le. Ez a két legjobb fizikai modellünk, és együtt tartalmazzák mind a négy alapvető erőt, ami meghatározzana világunkat. Csakhogy az a gond, hogy egyszerre nem használható ez a két modell. Az esetek döntő többségében ez nem is okoz gondot, de szélsőséges körülmények leírásához (ilyenek a fekete lyukak, vagy az ősrobbanáskori állapotok) már kellene tudni használni együtt őket. De nem lehetséges. Épp ezért egy olyan modellt kell alkotni, ami egyesíti őket - ez lenne a gravitáció kvantumelmélete, röviden a kvantumgravitáció.

Egyik legismertebb ilyen modell jelölt a szuperhúrelmélet. Csakhogy amikor elkezdték kidolgozni a szuperhúrelméletet, kiderült, hogy igazából 5, egymással nem kompatibilisnek tűnő formalizmust kaptak. Ezt az ötöt volt képes Ed Witten a maga zsenialitásával egybegyúrni, megmutatni, hogy egy matematikai formalizmusban egyesíthetőek. Ez a modell lett az, amit M-elméletnek nevezünk.

Az M-elmélet tehát megvan, létezik, nem keressük. Egy baj van vele: teljes mértékben bizonyítatlan. Sőt, nem hogy bizonyítatlan, de igencsak rosszul áll a szénája, ugyanis elemi részecskék egy teljes, eddig ismeretlen családjának létét jósolja meg*. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ezek a részecskék nem léteznek. A genfi nagy hadronütköztető egyik feladata ezek megtalálása lett volna - de semmi nyomukat nem találták. Ettől még lehet, hogy léteznek, de egyre kisebb az esély rá. És ha nem léteznek ezek a részecskék, akkor az M-elmélet egész biztosan hibás, mehet a kukába.

Mindez csak annyit jelent, hogy új kvantumgravitációs modell után kell néznünk. Amit keresünk tehát, az a helyes kvantumgravitációs modell.

* = valójában ezt a jóslatot nem ez a modell tette, hanem csak beemelte, felhasználta. Amiről szó van az az ún. szuperszimmetria elve, ami szerint minden bozonnak van egy fermion "szuperpárja" és fordítva.