Mi számít rossz tettnek a karma szerint?

10 Tudom alakítani a "sorsomat"?

Vannak olyan, lehetnek olyan cselekedeteim, aminek tudom a következményét, ennek hogyan válok részesévé, és milyen kihatással lesz az elkövetkező időszakra az életemben?

Kérdező, túlbonyolítod. Én most hosszan leírom, azt, ami valójában egyszerű. Hosszan, mert körbejárom minden lényeges szempontból, és rövidebben nem lehet, mert az emberi szavak nem alkalmasak az ennyire elvont dolgok tömören történő kifejezésére. Köszi a türelmed, ha végigolvasol, meg fogsz érteni minden lényeget abból, ami a dilemmád.

A történelem során szimbolikusan adták át a tudást, sok esetben (mérlegre tollpihe Egyiptomban, és ha a lelked neheztelése nehezebb, akkor... satöbbi). De ezek csak szimbilikusak.

A képlet nagyon egyszerű, bár leírva talán picit összetettnek hat (csak mert az emberi szavak nem eléggé alkalmasak ennek leírására), próbáld a lényegét megérteni a következőnek.

Minél tudatosabb egy lélek, annál erősebben hozzáadja SAJÁT MAGA az illető lény, a "leendő" inkarnációjához, az aktuális élete során, a tettei mögötti szándékai összegét.

Na most, minél tudatosabb az egyéni lélek (pl akinek véled önmagad mint egyén) annál inkább tudja nyilánvalóan, hogy pontosan miből állnak a saját szándékai. És minél tudatosabb, annál nagyobb a felelőssége, nyilván. És így annál erőteljesebben írja bele a saját leendő inkarnációjának körülményeibe mint keretbe (bár a jövő folyamatosan módosítható, és móüdosítod is, te is, mint mindenki, a sajátját.)

Mitől egyszerű és bizonyítható mindez? Arról, hogy azt eszed, amit megfőztél. Amilyen szándékkal és amilyen tudatosan hatsz másokra, a környezetedre (vagy akár önamgadra), azon körülményeket hozod létre (vagy épp oltod ki egy ellentétes szándékoddal) a rávoli jövpdben, leendő inkarnációdban.

Azaz: másokra csak ideiglenesen hathatsz, hiszen egyikőtök se él 100 évnél tovább, esetleg néha picivel többet. Azonban magadnak okozod azon szándékokat a távoli SAJÁT jövődben, amiket most ,ideiglenesen, rövid távon másoknak okoztál.

MI EBBEN A PLÁNE? ÉS HOL ÉRTED FÉLRE AZ EGÉSZET, KÉRDEZŐ? :)

Abban, hogy semmiféle "mérleg, döntés, ítéletalkotási képesség"

NEM SZÜKSÉGES mindehhez.

Azaz: megeszed, amit megfőztél. Ennyi a lényege. Ízlik? Akkor ízlik. Nem ízlik? Akkor nem ízlik. Te tetted másokkal.

Fontos azt is végiggondolni -bár már elmondtam a léyneget, kikkövetkeztethető ebből-, hogy NEM aztírod bele a leendpő inakrnációdba, ami hatást kiváltottál másokban, mivel lehet más az ízlése neki, mint neked, vagy pl lehet az illető túlérzékeny, miközben nem volt szándékodban megbántani őt.

Tehát mit írsz be a leendő inkarnációdba, summa summárom? Azt, amit előre elterveztél (akár egy pillanattal előbb, csak pl tíz évvel előbb stb), mások irányába (de végülis azt is, amilyen szándékkal magad felé viselkteszt, cselekszel pl öngyilkosság, vagy kéynezteted magas stb ,ez is ilyen jellegű).

A TELJES körülmányrendsuzer számít. Pl hiába teszel jól valakivel, jó szándékkal, ha felelőtlen voltál, nem gondoltad át, pedig meg volt rá a képesságed átgondolnod: pl jüt teszel vlakivel, de nem gondoltál bele, hogy másvalaki rovására tetted, pl a gyerekednek jót teszel, egy számodra idegen családanya rovására...

Tartsuk szem előtt: mindig a tudatosság foka dönti el azt, hogy milyen erővel írod bele a saját jövődbe önmagadra visszaírányítva a saját sznékodat (jó szándékodat, vagy pl amit alattomosan elterveztéál mással, olyan, mintha bumerángot vetnél el).

Azaz: minél alacsonyabb a tudatossági fok, annál kisebb a felelőssége az egyénnek (lásd pl kisebb gyermek tudata, vagy pl állatnak a saját tudata), annál kevésbé felelős a teteiért, mivel annál kevésbé tudatás SZÁNDÉK áll a tettei mögött.

A SZÁNDÉK tehát a kulcs, és általában minden, ami nem fizikai: fleg a szándék és a gondlkodásmód.

minden nyilván passzív esetekre épp így értendő, mint már utaltam rá.

Pl megfizetik a munkádat, rábólintottál, hogy értesz hozzá, felelős is vagy -ennél fogva kellően tudatos is a munkád során-, de félvállról veszed részben (tehát nem használod ki az aktuális tudatossági szintedet), ezáltal, neadjisten, balesetet okoznál másoknak, és/vagy önmagadnak.

Sőt, az öngyilkosság is agresszió. Nincs mit mérlegelni. Azt kapod majdan, amit megfőztél mások irányába MIND SZÁNDÉKOD, na meg önamagad irányába amitket sázndékoltál.

A tetteid mögötti szándékok összege tehát az egyik kulcs, és amíg a jövő meg nem érkezik jelenné, addig formálja az egyén (egyébként idővel egyre kevésbé formálható, ahogy egyre kevesebb idő van az adott jövőpillanatnak jellené válásához).

Teát tök mindegy, te, vagy mások mikéntítálik meg tetted, vagy szándékod, TE TUDOD valamilyen tudatossági fokban, hogy milyen szándékod volt, amikor megtettél valamit, ami akár a passzív hanyagság is lehet tehát (azaz tudhattaad volna, de lsuta voltál beleggondolni, ezáltal kárt okoztál), vagy akár aktív szándék is.

Azaz lényegtelen, hoyg ki tartja a szándkodat jóünak, vagy rossznak, egszerűen visszaadod önmagadnaak a tetteid mögötti szándékaid összegét. AZT IS. SZINTÉN.

Ez olyasmi, mint hogy festesz valakinek zöld vízfestékkel eyg pálcika embert, például. Teljesen mindegy, hogy ki szerint jó ez, és ki szerint rossz.

A zöld: az zöld! Értesz? Majd a saját bőrödön megtapasztalod, mi a következménye annak, hogy ADOTT KÖRÜLMÁNYEK KÖZÖTT (adott kontextusban) valakinek rajzoltál egy zöld pálcikaembert.

A vak embernek se relis olyat mondani, hogy a zöld az jó, vagy hoyg a zöld az rossz. Vagy a piros ilyen, vagy olyan. TE MEGLÉED valamilyennek a zöldet, például

Példa: tudatosan kigúnyolod az ismerősödet, pontosan tudatában vagy, hogy dühös vagy rá, és meg akarod leckéztetni, mert pl kihallgattad őt, hogy valami rajz tanfolyamra jár, és egyre jobban élvezi azt, már sikerélményei vannak, és pl a természtet, zöld tájat imádja festeni. Ő nem jön ré, mondjuk, hogy te kihallgattad eme beszélgetését. Te irigységból tudatosan, cinikus vigyorral átadsz nekui egy zöld emberkét ábrázoló pálcika rajzot, mondván: "milyen mesteri ez az alkotás!"

E példában csak másodlagos rád nézve karmikusan az, hogy mi lesz neki a reakciója. Az elsődleges az, hogy BIZONYOS TUDATOSSÁGI fokban te eltervezted, irigysgedtől, dühödtől vezérelve, hogy kigúnyolod őt. EZ FOG a jöcődbe írodni, pontosan saját magad által.

(Ugyanis évszázadokban mérhető az emberi szándékok kiegyenlítődése! Ezért nincs igazságosság igazán, egy emberi élethossz alatt! De van, hosszabb távon!!)

Hasonló példa következik, más kontextusba helyezve:

gyengédséget érzel a gyermeked iránt, és szeretetet. Néha felbosszant ő téged, de alapvetően szereted őt. A jelen példában, szokás szerint, gyengéd, kedves SZÁNDÉKOD van iránta, látod, hogy 3 éves lévén már pálcika emebreket rajzol, és kér téged:

"ánná, ányá, jájzój pjciká embejjj! :)"

Neked meghatottsággal teli a szíved ettől, és kedvesen rajzolsz neki egy pálcika embert, történetesen csak zöld festék van jelen, mert a többi beszáradt.

Valamilyen fokú tudatossággal tetted ezt. Akár a másik példában, mondjuk. Szóval, amennyire tudatos az adot szándékod, olyan erővel írod be a távoli jövődbe. Pontosabban hozzáírod az eddigi tetteid möggötti szándékai összegéhez, akár egy vektorhoz.

Most már nem lehet kérdésed erről, ha ezt érted. ;) Azaz: senki nem bírál semmit arra nézve, hogy miket írsz bele a jövődbe saját magad. :) Azt, ahoygan viseltetsz mások felé. Mert az élet kiegyenlítődésre törekszik.

Ha tetszik neked, amit főztél, akkor így éled meg, és kész. Tükrözi a korábbi szándékodat mások irányába, esetleg korábban önmagad irányába tett szándékodat.

Ha nem tetszik amit főztél, azmeg ugyebár hogy is volna büntetés? Ez inkább tudatlanság, mégpedig a valóság lényegének fel nem ismerése. Aki másokat öt, az önmagát üti. Ez bolondság, nem pedig büntetés, valamiféle képzelt istentől.

Jutalom sincs. A jutalmazás és büntetés az emberi sekélyes "gondolkodás" terméke, legalábbis szoros értelemben értelmetlen a büntetés, meg jutalmazás. A karmikusság tehát nem erről szól.

Pl te megbönteted a gyereked. Akkor valamit nem értesz a létezés lényegéből, hiszen magadat bántottad, mert nem tudtál jobb módszert, adott helyzetben...

A fizikai lét átmeneti, és egyben: tanulóterep!!

Létezik persze a végtelen, fraktális tudat ("isten", ha úgy tetszik), végső soron csak az létezik, az egyéni tudatok csak illúziók, de létezők kb őgy, ahogy pontosan tudod, hogy te nem egy lábujj vagy, mégis a lábujjad is te magad vagy. Te is én vagyok, én is te vagy, minden: egyetlen összekapcsolt fraktális rendszer!

Ezek folyamatában adódnak hozzá a távoli jövődhöz (leendő inkarnációdhoz, formálva azt).

"Leendő élet / leendő inkanráció": az időfogalmat is tisztázni kellene, de most terjedelmi okokból arra nem térek ki.

Most arra se térek ki, hogy nem csak a tettek mögötti szándék formálja az egyén által az egyén leendő inkarncióját. De ezek is nagy %-ban alakítják, formálják.

Van egyfajta tervezés MINT KIEGÉSZÍTÉS is (deehhez az alvás tudatállapotairól is kellene beszéljek, stb), meg létezik egy relatíve szabad akarat is, ezek is beleszólnak abba, hogy mit él meg az egyén örömnek, ill szenvedésnek, vagy semlegességnek, stb... Ezekre most nem térek ki. Azaz: ha szendevsz, nem biztos, hogy most pont azért szenvedsz, mert korábban bántó szándékod volt másvalaki iránt... De lehet, hogy pomnt azért. Elárulom: léynegetlene dolog tudni azt, hogy adott pillanatban mi az oka a megélésednek.

A lényeg: megélni a dolgokat és értelmezni, vizsgálódni, gondolkodni, és megélni az érzelmeket, a józan ész szűrője segítségével.

Ez az élet lényege.

És a lét nem csak fizikai síkon zajlik.

Végtelen darab dimenzió létezik.