Milyen érzés lehet meghalni, milyen lehet az az utolsó pillanat?
Kicsit hosszú lesz de remélem elolvasod. :)
Sokszor elgondolkodtam ezen és sajnos szerintem erre senki nem fog döntő választ adni de inkább kíváncsi vagyok, hogy ti hogy gondoljátok a halál pillanatát. Milyen érzés lenne akkor és utána tényleg olyan lesz hogy semmi? Szóval ha már érezzük, hogy meghalunk de mikor már meghaltunk akkor fel se fogjuk szóval, nem tudjuk, hogy meghaltunk? Sokan mondják, hogy a halálhoz legközelebbi állapot talán az álom nélküli alvás, mert akkor ugye mielőtt elaludnánk még forog kicsit az agyunk de utána csak arra eszmélünk, hogy nem álmodtunk semmi legalábbis nem emlékszünk. Az oké, hogy ekkor is működik a testünk, veszünk levegőt stb de tényleg ilyenkor mintha teljesen kikapcsolna az agy. És ti mit gondoltok, hogy mi lesz halálunk után? pl.reinkarnáció? semmi? Félek a haláltól meg attól, hogy fogalmam sincs mi fog utána történni. Meg az is zavar, hogy nem emlékszem születésem előtti időkre. Pedig akkor a föld még volt csak nem az én perspektívámban. Meg a legjobban attól félek, hogy ha létezne reinkarnáció akkor most egészen jó életem van és akkor meg lehet, hogy valami rossz lesz. Nekem valamiért az ugrik be, hogy ha pl.természetes halállal halunk akkor az utolsó pillanatban ilyen erős zsibbasztó érzés fog el majd szó szerint kikapcsolt az agy és ennyi. Ti mit gondoltok erről? Kérlek titeket csak komoly válaszokat írjatok, mert tényleg érdekel a téma és a véleményetek. Aki trollkodni akar vagy semmit nem tud hozzá szólni inkább ne is tegye jó? Előre is köszi a válaszokat.
32.születés előtt csak voltunk valamik ami miatt megszülettünk nem?
semimből nem lesz valami..
az ősrobbanás előtt is volt valami nem a semmi.
Én elég sokszor álmodtam azt, hogy meghalok. Ezért hasonlóan képzelem el, hogy milyen lehet a halál - vagy igazából a halál előtti utolsó percek, másodpercek.
Az álmaimban mindig máshogy haltam meg, de 1 közös volt: mindegyikben volt egy felismerés. Ami nem tudom honnan jött, de annak a felismerése, hogy most, ez lesz az a pillanat, amikor meghalok. Annyira biztosan, hogy fel se merült bennem a kérdés, hogy nem. Volt, hogy ez a pillanat külső tényezők hatására történt meg, mert azt álmodtam, hogy élettel összeegyezhetetlen sérüléseim vannak. Volt, hogy valahogy belülről jött. Amúgy szerintem valahogy mindkettő, belülről és kívülről egyszerre.
Miután ez a felismerés megtörtént, valahogy belenyugodtam a helyzetbe, nem küzdöttem tovább az életért, hanem csak hagytam, hogy történjenek a dolgok, és nyugtatgattam magam, hogy semmi baj, most csak meghalok. És vártam, hogy mi fog történni. Ezek csak álmok, de én hasonlóképpen képzelem el.
Én nem hiszem, hogy magától a haláltól félnék, hanem az élet elvesztésétől: a lehetőségek elvesztésétől, és mindannak az elvesztésétől, amit az élet ad.
Egyébként hiszek az előző életekben, és hogy többször jövünk fizikai, emberi formába tapasztalni.
37.aki kellemsnek gondolja a halált az nagyon vágyhat rá...
pont hogy nem az szerintem se.
visszemgyünk a születésünk előtti állapotba szinte.
már ha előtte volt is valami.sajnos ezekre a kérdésekre sosem kapunk választn :(
39.nagyon szépen megfogalmaztad ezt.
elgondolkodtatott.
tényleg sokszor az ember kialakit dolgokat mint ahogy írod országhatár.- és törvényszerűség pl.ilyen a menny és pokol elmélet amit sokan már megrögzülten gondolják hogy ez vár halál után de ezt az ember találta ki és ez még nem bizonyitja a valódi létezését. Hinni természetesen lehet, nem erről van szó csak érdekes hogy sokszor képesek vagyunk olyan dolgolkat létrehoztni, kitalálni amik nem is léteznek úgymond de mi berögzültünk hozzájuk. bocsi a hibákért :D.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!