Mit jelent számodra a halál? Te hogyan értelmezed a halált?

Most per pillanat egy ajtó, amin egyszer mindenki átlép. Egy olyan helyre, ami a mi életünkben örök rejtély marad. Nem félek tőle...

Viszont a múltkor ahogy összefutottam tesómmal egy nagyon-nagyon ijesztő alakkal aki nagy valószínüséggel nem tudta hogy segítsen magán (utolsó buszra szálltunk fel, a pasasnak fenyegető volt a viselkedése a fölszállás előtt is.) Semmi érdekes nem is lett volna ebben ha nem a második ülésre ül, hogy biztosan hallja hol szállunk le. Leültünk közvetlen mögé, hogy szemmel tarthassuk, és út közben figyelte a telefonján hol járunk, mikor szállunk le.

Na ott azt gondoltam **szdmeg oké, hogy mindenki meghal egyszer, de én biztos nem így fogok, a buszmegálló melletti erdőben megerőszakolva fekve pucéran. Na szóval ott egy kicsit átértékeltem a véleményem a halálról. A halál után nincs méltóság. A halálig szenvedni fogunk mindannyian, és frusztráló belegondolni. Ezért én nem akarok úg meghalni ahogy az imént fölvázoltam, mert nekem még szüleim vannak, még nem adattam ki a könyvemet, meg úgy elveszteni valakit hogy megerőszakolják aztán megölik... egy kicsit irritáló. :)

Valahogy biztos meghalok de mindent megteszek hogy ne így végezzem XD

A halál a szabadulás számomra.

Jó életem van és szerető családom tehát nem ilyen dolgok miatt értem rá ezt, hanem mert érzem a testemet. Érzem a korlátaimat a szükségleteimet, a szenvedéseket, mindent.

A halál után szabadság lesz és nem kell ilyen hülyeségekkel foglalkoznom már.

De egyik vágyam, hogy halálom után démon lehessek :D

De ez aligha fog összejönni. Azért megpróbálom.

Két különböző dolog az ami hiszek, hogy lesz a halál után és amit szeretnék, hogy legyen.

Szerintem ugyan az lesz mint mielott megszulettunk.

Voltal mar altatasba? Az tenyleg olyan mintha kihuznak a dugot..

szia,

A halál egy szabadulás a földi létből, olyan értelemben, hogy ezután az ember elveszti a testét és bármiféle fizikai cselekvőképességét, a lelke Isten elé kerül, aki a szíve és jó tettei alapján megítéli.

Ha jó akkor a mennyekbe kerül, ha rossz akkor kárhozatra és ha nem teljesen tiszta még, akkor a tisztitótűzbe vagy Purgatóriumba, amíg tiszta nem lesz..

azok, akik jó életet élnek a feltámadás napján új testet is kapnak, ami nem fárad vagy érez fájdalmat.. és egy olyan világba, ahol béke van és minden van, ami jó, de ezt meg is kell érdemelni - képességei és adottságai szerint az embernek cselekednie a jót..

ezekre az élete során kell törekednie mindenkinek, a lelkiismerete és tudása szerint a rossz és a bűn elkerülésével,

mivel az emberi természet gyönge és instabil, sosem lehet benne biztos az ember, hogy sok ideje volna még, ezért érdemes a jó dolgokat megtenni amíg, lehet.. mint rászorulók segítése, kedvesség másokkal stb.

a jó jót és áldást hoz, a rossz rosszat..

üdv. egy katolikus

Kb. azt jelenti számomra, amit Láma Ole Nydahl leír a Fájdalom nélküli halál c. könyvében. Ez a leírás nem pontos, de rendkívül gyakorlatorientált. Hogy addig hogy folyjék az élet? Azt pedig I. D. Yalom írja le az egzisztenciális pszichológiáról szóló könyveiben :)

Üdv egy felekezeten kívüli.