Szerintetek veszélyesek a fizika kutatásai? Ha megtaláljuk az utolsó választ amely által kiderül, hogy minden pusztán egy öntudat alkotása, összeomolhat minden?

Elnézést kérek, de ez egy akkora nagy hülyeség, hogy be sem fér a zsebembe.

"Pusztán a megfigyelő létezése" nem változtat meg semmit, és nem befolyásolja a foton pályáját. Ami befolyásolja, az nem a létezés, hanem a kölcsönhatás.

Tessék észrevenni, hogy BÁRMIT a világon csakis a hatásain keresztül tudunk érzékelni. Ha egy fotont akarunk érzékelni, az úgy történik, hogy valamilyen kölcsönhatáson keresztül észleljük adott tulajdonságát. Ha egy foton nem gyakorol hatást a környezetére, akkor nem észrevehető, vagy ha jobban tetszik, akkor NEM LÉTEZIK, hiszen akár ott van, akár nincs, semmi különbség nincsen, vagyis még csak nem is érzékeljük, mert nioncs ránk (a mérőeszközünkre) hatással.

Akkor érzékelünk valamit, pl. egy fotont, ha az KÖLCSÖNHATÁSBA kerül velünk, vagy a mérőeszközünkkel. És igen, ez a kölcsönhatás már megváltoztathatja a foton viselkedését. De ebben semmi "titokzatosság" vagy mágia, vagy "megfigyelő jelenléte" nincsen, ez pont olyan, mint a labdát is akkor érezzük, mikor a lábunknak ütközik - és igen, ettől az ütközéstől változik meg a labda haladási iránya, és nem a puszta jelenlétünktől.

A könnyebb érthetőség kedvéért egy tengeralattjárós hasonlat:

Ha az ellenséges tengeralattjáró ad ki magából zajt, akkor passzív szonárral, kvázi egy mikrofonnal tudjuk vizsgálni az ő helyzetét és tulajdonságai anélkül, hogy hatnánk rá. Ha nem ad ki magából zajt, akkor aktív szonárt kell használnunk, azaz mi bocsátunk ki hangjelet és a visszaverődéséből tudunk információkat gyűjteni, ez esetben már hatással vagyunk az ellenséges tengeralattjáróra. Foton részecskék vizsgálatakor a legkisebb kibocsátható "aktív szonárjel"(foton) akkor, mint maga a megfigyelni kívánt részecske, kvázi olyan, mintha mélyvízi bombákat robbantgatnánk az ellenséges tengeralattjáró körül a megtalálásához. Ha sikerrel járunk, akkor ez nyilván olyan mértékben hat rá, hogy megváltoztatja az eredeti állapotát, de nem azért, "mert tudja", hogy keressük.

Heisenberg többször leírta, hogy "a részecskék máshogy viselkednek, ha figyelik őket":) Valóban, "eltűnt" a klasszikus értelemben vett anyag a fizikusok kezéből. Egy ideológiai irányzat is kialakult ekkor: a "fizikai idealizmus". A buddhista gondolkodók fel is vették velük a kapcsolatot - ők sok lehetőséget láttak ebben. Egy kicsit alább hagyott mára ez iránt az érdeklődés. Igen, ez egy nagy probléma a materialista tudománnyal - erre már Goethe figyelmeztet - hogy a tapasztaló alanyt mintegy lehasítja arról a folyamatról, ami eredendően és mindig így jön létre, a három együtt:

a tapasztalás alanya- a tapasztalás folyamata -a tapasztalás tárgya.

Alanyi-tárgyi dichotómiában. Nagyon magas szellemiséget képviselnek azok a gyakorlatok, ahol ezt a kettősséget az Egy felé megkísérlik átlépni.

megjegyzés: A kérdezőnek írtam, nem megyek bele vitába itt.

"Szerintem sürgősen olvass utána ennek a kísérletnek."

Köszi, nincs rá szükségem, pontosan ismerem a kétrés-kísérletet.

Bizonyítható, hogy valóban megváltozik a foton pályája, és más lesz, ha mérjük, mint ha nem mérjük.

Vagyis a mérés ténye befolyásolja az eredményt.

Felhívom a figyelmedet, hogy a mérés ténye befolyásolja, és nem az, hogy a mérés után észleljük-e az eredményt. Ha ettől függene, akkor elfogadnám, hogy a tudatos megfigyeléstől függ az eredmény, de nem ez a helyzet. Az eredmény független attól, hogy leolvasom-e a mérőeszközt...

Vagyis a tény az, hogy nem a tudatomtól függ a foton pályája, hanem csak attól, hogy kölcsönhatásba került-e a mérőeszközzel, vagy nem.

Csak hogy tudd, a kísérletnek volt egy olyan része is, amikor a méróeszközt véletlenszerűen vagy bekapcsolták, vagy nem, és az eredményből minden esetben meg lehetett mondani, hogy működött-e a mérőeszköz, vagy nem. Attól függetlenül, hogy leolvasta-e bárki.