Miért érzékelünk?

Nagyon triviális a magyarázat.

Evolúció.

Ahogy az egysejtű a nap felé úszott, hogy energiát nyerjen a fényből és túléljen, ezért érzünk mi is.

A szemünkben, a retinánkban pontosan azoknak az ősi fényérzékeneny membráncsatornáknak a mutálódott variánsai vannak, amik ezekben az egysejtűekben, baktériumokbam kifejlődtek.

Túlélés. Ami érzékeli a környezetét, az túlél. A bonyolult idegrendszerünk pedig ennek a csúcstechnikája.

Lényegében információ szerzés céljából általában.

Most a kéjérzet, ami a fajfenntartáshoz szükséges, az kivétel.

A fájdalom, ami jelez egy sérülést, az szintén információ, de ez tudatosul, sőt azok az információk is, amiket csak a rövid távú memória rögzít, ám mivel folyamatosan rengeteg információ ér bennünket, a többségét hamar ki lehet törölni, mert nincs rá szükség, nem lett baj belőle, nincs jelentősége, de ha vészhelyzet áll elő, akkor ezek az infók megmaradnak, átkerülnek a hosszútávú memóriába és az infó tartalmától függően cselekszünk.

Az adott helyzettől függően az észlelés szubjektív, hiszen más marad meg abban, aki egy robogó vonat előtt áll, mint aki jó messziről, más szögből, biztonságból látja a szituációt és így más érzései lesznek, más konklúziót von le az tapasztaltakból.

Az elsőt nyilván elönti az adrenalin és az - ugorj, ha kedves az életed - érzés, amíg a másik csupán érdekesnek találja a látványt és ha fel is borzolódnak valamennyire az idegei, ő lényegében biztonságban van. neki nem kell azonnal cselekednie.

Az miért lenne jó, ha valaki mindent érezne? Mondjuk ha Szegeden fáj egy kislány foga, akkor érezni akarod? Szerintem elegendő az empátia. Neked abból nem származik hasznos információ.

Nem tudjuk pontosan mi az öntudat.

Feltehetőleg az anyag, a neurális hálózat olyan komplexitást ért el, hogy öntudata van.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy bármiben különböznénk a robotoktól.

Amit te öntudatnak érzel, az 100 mrd neururon sokszor ennyi szinaptikus kapcsolatából kialakuló érzet.

Amit te döntésnek érzel tudatosan, (pl kikelsz az ágyból, vagy nem kelsz ki) az agyadban már jóval korábban legszületett, és csak később tudatosul.

Nem a te öntudatod dönt, hanem egy rettentő bonyolult neurális számítógép, a bejövő ingerek és belső emlékek folyományaként (emlékek). Ilyen értelemben a szabad döntés csak illúzió.

Másrészt viszont csodálatos dolog, és tudományosan nehéz megmagyarázni, hogy mi is az öntudat.

Megfordítva pedig, nem tudjuk azt sem, hogy mi az a neurális komplexitás amitől öntudatról beszélünk. Egy halnak lehet nincsen, mert nincs meg a megfelelő összeköttetés, a halak reflexes, öntudatlan élőlények egyes feltételezések szerint.

Hiszen egy neurális hálózat vezérelhet bármit, de ettől még nem öntudat.

Lehet a gyermekeknek is később alakul ki.

Viszont az is lehetséges, hogy bármilyen szerveződésnek van egy magasabb rendű öntudata, és nem is feltétel a neuronok hálózata. Ilyen módon egy robotnak, országnak, vagy embertömegnek, de akár egy bolygónak is lehet öntudata.

Ezeket soha nem tudjuk igazolni, vagy cáfolni tudományosan, hiszen semmiről nem lehet bebizonyítani, hogy van öntudata. Én magamról tudom, de más öntudatát nem tudom bizonyítani.

Az öntudat bizonyos mértékben minden élőlényben megvan, talán az egysejtűben is, de például a tükör előtt az a felismerés, hogy a látott kép önmagáé, csak a két év feletti gyermekeknél tapasztalható először, az állatoknál a csimpánz képes erre, tudtommal más eddig nem, bár mintha egy ismerősöm a saját tacskóját is említette volna, de ezt tudományosan még nem hallottam igazolni.

Az a kézenfekvő válasz, hogy az öntudat azért létezik, hogy dönthessünk, valószínűleg nem állja meg a helyét, mert nem feltétlenül szükséges hozzá, a robot is dönthet, a napraforgó a fény felé fordul és minden állat minden pillanatban számtalan döntést hoz, akár van öntudata. akár nincs.

Általában az intelligencia felsőbb fokának tekintik az öntudatot, de ez kérdéses, mert lehet, hogy csak a minősége változik ez által.

Szerintem az öntudat az értelem része.

Igen de ezzel semmit nem mondtál az öntudatról.

Mivel lehetetlen bizonyítani más életformáknál, vagy szervetlen rendszereknél, ezért nehéz definiálni is.

Pl a bakteriális "öntudat", csak egy kémiai reakció. Hiszen a channelrodopsin abszorbeálja a fotonokat, majd jelátvitelel "üzen" és a fény felé veszi az irányt a fényevő baktérium. Ilyen értelemben a DNS-t varró szabó enzimnek is kellene öntudata legyen. Vagy egy kazánt vezérlő PID szabályzónak.

Az emberi agyat is lehet egy szuperfejlett kémiai-biofizokai reakciók alapján működő gépnek értelmezni.

Ilyen módon a öntudat határa/mértéke sem biztos, hogy egyértelműen meghatározható.

Legjobb feltételezéseink szerint, szükséges hozzá egy szuperkomplex thalamikus-neokortikális rendszer. Ami pl a fejletlenebb halakban nem létezik.

Nagyon nem mindegy, hogy valami reflexesen reagál (bennünk is vannak gyors gerincvelői reflexek, öntudatot kikerülve). Vagy egy belső mozi összeáll.

Egyet mondhatok, elképesztően nehéz kutatási terület, és hiába a legfejlettebb neurobiológiai és szimulációs technika... sajnos lehetetlenség bebizonyítani pl egy molekulárisan lemásolt, szimulált agyról, hogy van-e öntudata... még ha 100%-ig is úgy viselkedik mint egy ember.