Szabad akarat = összeomlasztani a döntési lehetőségek hullámfüggvényét?

Így van, az egész kvantumfizika arra épül, hogy te eldöntöd megnézel-e még egy részt az Én kicsi pónimból, vagy nem...

Hülyeség. A kvantumrendszerek (vagy mi a frász) nem makroszkopikus emberi döntéseket modelleznek. Hanem atomokat, molekulákat. Nincsen az Én kicsi pónim 1. évad 6. résznek hullámfüggvénye. Hanem egyetlen hidrogén atomnak van hullámfüggvénye.

A legnagyobb molekula, ahol még értelmes a hullámfüggvény, az a fullerén.

Egy idegsejt ennél sokkal-sokkal nagyobb, egyrészt.

Másrészt úgy vannak bekötve, hogy a véletlen hatásokat minimalizálják.

Ez a 'szabad akarat' szóösszetétel a vallásosak hantája, nincs értelme, hiszen az akarat az szabad, de kevesellték a papok azt, hogy akaratából, vagy na jó, a közbeszéd ismer olyan kitételt, hogy 'saját akaratából', ami lényegében ugyanezt jelenti, mert amely akarat nem a sajátom, az már kényszerítés, vagy erős befolyásolás hatására jöhet létre.

Nem is használja ezt más, csak a vallásos szentenciák, azzal meg ne a Tudományok rovatban kereskedj, a Vallás kategória neki a megfelelő.

A tudomány mai állása szerint nem is lehet definiálni magát a szabad akaratot.

Vagyis próbáld meg, de mindig a kauzalitásba fogsz ütközni. Avagy az agy egy bioszámítógép, bemenetekkel és belső állapotokkal. Minden egyes bioelektromos eseménynek és plaszticitásnak van előzménye az idősorban.

Magyarul egyes döntéseink, egyszerűen a belső állapotra és a külső ingerekre adott válaszok.

Az, hogy felkelek az ágyból 8:01:16 másodperckor, az egy számítási következmény.

A kvantummechanika pedig nem "befolyásolja" hanem konkrétan aszerint működik minden anyagi rendszer. Főleg az idegsejtekben lévő bioelektromos jelintegráció. Ilyen szempontból lényegtelen még az is, hogy milyen "spooky" kvantumhatások érvényesülnek pl egy szinaptikus transzmisszió során, vagy egy elektromos jel terjedésénél, ahol egy teljes gondolatsort, vagy döntést inicializálhat egyetlen apró töltés... ami bebillenti a rendszert és kirobbant egy akciós potenciált, ami sokmillió agysejtet ingerel és végül felkelünk az ágyból.

A hullám-részecske természet vagy az összefonódás folyamatosan lokális mikroszinten érvényes, csak amíg mondjuk egy elektron hullámként terjed egy nagyon kicsi távolságot a Schrödinger egyenlet szerint fejlődve, majd összeomlik.

A kvantummechanikai kísérleteket az utolsó kósza fotontól is el kell szigetelni, itt pedig folyamatos nyüzsgés van atomi szinten. Tehát csak maximum nagyon apró távokon és időkön értelmezhetőek az agyban ezek. Pont ahogy más anyagokban is így működik a fizika.

Illetve még egy fontos dolog, lokális mikrovilágban a valódi nem determinisztikus kvantumrandom érvényesül. Tehát előre nem megjósolható semmilyen módon, az az utolsó töltés vajon eljut e a céljához és átbillenti a rendszert, kiváltva a felkelés döntését.

Ez abszolút random, nem szimulálható előre, tehát nincs bevésődve a sorsunk előre 100 évre. Egyszerűen csak megtörténik valahogy. Jobbra vagy balra az mindegy... de ez sem szabad akarat. Valami valahogy megtörténik előre nem kiszámítható módon.

Ha mint agy, tudnánk hatni a kvantumrandomitásra, akkor esetleg szugerálva a "mezőt" a javunkra fordíthatnánk egyes kimeneteket, döntéseket. Pl addig szugerálnánk a randomot, amíg tudatosan el nem bomlik egy atom, ami az utolsó láncszem volt egy gondolati láncreakcióban.

Ám a a kauzalitás akkor is meglenne, hiszen a random szugerálás ténye csak egy agyi számítási következménye a múltnak. :)

Tehát "A" állapotból mindig eljutunk B vagy C állapotba, de nem tudjuk befolyásolni sehogyan sem melyikbe jussunk. Ha tudnánk is, akkor az simán csak egy számítási hatás úgyszint.

A makro- és mikrovilág közt vont párhuzamok gyakran sántítanak.

Ez még amiatt is, hogy a mikrovilág kvantumjelenségei tiszta fizika, amivel te összeveted, az ebbe belehúzza a kémia, biológia, pszichológia lépcsőit is, úgyhogy bármi hasonlóság a véletlen műve.

Egy dologra viszont jó: a kérdés címhasonlata nagyon költői. :)