A határozatlansági elv a kvantummechanikában belezavar annyira a kauzalitásba, hogy elmondhassuk, hogy szabad akaratunk van?

Röviden megfogalmazva: még nem tudjuk.

Ajánlott szócikkek:

- [link]

- [link]

Az rendben, ez egy szükséges feltétel.

De mitől lesz szabad?

Az még nem szabadság, hogy a véletlen dönt helyetted.

Érdekes gondolat.

Csak személyes véleményt tudok írni.

Mivel gyakorlatilag minden makrofolyamat gyökere mikroszinten bújik, tulajdonképpen minden ok-okozati láncolat kvantumszinten indul.

Így ezen ok-okozati láncok már kvantumszinten fraktálszerűen variácókra ágaznak szét.

Így lehetséges, hogy bizonyos folyamatok kaotikussága a kvantumszintről indul és amiatt meghatározhatatlan a végkifejlet pontos meghatározása. Pl. a radioaktív bomlás is csak statisztikusan behatárolható, egy darab izotóp atom bomlási ideje nem adható meg (mondjuk ez önmagában csalós példa, hiszen a kvantumszint fölött nem néztünk ok-okozati láncolatot, ez közvetlenül a kiindulóhatározatlanság, de lehetne rá elméleti makrofolyamatot építeni).

Viszont sok folyamat lehetőség-variációi a makroszint felé haladva hiába akár végtelen sok darabszámúak, ha azok összes variácója bizonyos makro-tűrések közti eredményre vezet, nem marad azokon kívüli eredmény.

Így pl. egy jól beállított robotkar a tizedgrammra belőtt súlyú labdát mondjuk tízmillióból tízmilliószor átdobja ugyanazon a 10 méterre lévő lyukon, annak ellenére, hogy kvantumszintű variációk miatt szinte végtelen darab röppálya létezik, csak mind mondjuk +/- 1 mm szórással, míg a lyuk meg megenged +/-3 mm szórást.

A szabad akarat (bármi is legyen) szükséges feltétele, hogy a világ ne legyen determinisztikus (a múltból ne kövezkezzen a jövő).

Ez (úgy tűnik) áll a kvantumjelenségekre. (persze ez nem bizonyítható)

Más fizikai megfontolások szerint viszont az univerzum determinált (a jövő létezik, a létezés szó valamilyen értelmében), és teljesen kizárják a szabad akaratot.