Mi lesz velünk?

"Hogy túl hamar megöregszünk, és az értékes időt, több-kevesebbszer hülyeségekre pazaroltátok, minthogy szeretteitekkel legyetek?"

Nem lehet mindig a szerettünkkel lenni, néha kell hülyeségekkel is foglalkozni. A hülyeség sem feltétlen ostobaság, nameg úgy kerek az élet, ha van benne hülyeség is.

"Összeveszel a hozzád közel álló személy(ek)el, és úgy veszteni el valakit?"

Én személy szerint nagyon ritkán veszek össze bárkivel is, egyrészt azért, mert szerintem értelmes emberek ritkán veszekednek, másrészt éppen azért, mert sosem lehet tudni, hogy látom-e még élve.

"Ti mit gondoltok, mi lesz, ha meghalunk? Vajon milyen érzés lehet? Elgondolkodtató, hogy akik eddig elhunytak, vajon ők mit gondolhattak mind ezek dolgokról?"

Én azt gondolom, nincs semmilyen okunk arra, hogy higgyünk a halál utáni életben. Ha félreteszed a vallásos zagyvaságot, akkor azt látod, hogy tényleg abszolút SEMMI bizonyíték nincs, ami kicsit is utalna arra, hogy van bármi a halál után. Még a szimpla hétköznapi megfigyelések sem utalnak erre, pl. nem tapasztalta még soha senki, hogy az ebédre megsütött csirke bármilyen módon visszatérne.

Szerintem elég nyilvánvaló, hogy az ember a haláltól való félelem miatt találta ki a halál utáni élet koncepcióját.

"elotte pedig osszevesztek, milyen tudatban fog tovabb elni ez az ember?"

Az az adott ember választása. Én pl biztos nem idegeskednék emiatt egy percig sem, mivel én úgy döntenék, hogy nem rontom el idegeskedéssel az életet. Egyszerűen csak a jelenben élek, és így nem hagyom, hogy valami, ami tegnap vagy az előző órában történt, hatással legyen a jelenre.