Van olyan tudományág, ami a természetfelettiséggel vagy annak erejével, erdetével, következményeivel foglalkozik?

2*Sü, van még egy lehetőség.

Ha egy természetfeletti folyamat hat egy természeti folyamatra.

Ebben az esetben az utóbbit mérni tudjuk.

Az a kérdés, hogy milyen ez a hatás?

- ha olyan, hogy ettől a természeti folyamat szabályosnak néz ki, akkor a természetfeletti részt lehet, hogy észre se vesszük.

- ha viszont esetleges, ritka, stb. - akkor úgy néz ki, hogy van egy kaotikus természetes folyamatunk, amit nem lehet jól megfejteni, hogy mikor hogyan működik!

Mivel nem követi a természeti törvényeket.

De ennek segítségével valamilyen módon betekintést nyerhetünk a természetfelettibe is.

Már, ha létezik ilyen.

Itt alapvetően 3+1 kategória van.

1. Valami anyai természetű és hat az anyagi világra. Ez a helyzet nyilvánvaló, a természettudomány területéről van szó.

2. Valami nem anyagi természet és nem hat az anyagi világra. Ez kicsit érdekesebb eset. Ha valami nem hat az anyagi világra, akkor nincs semmiféle észlelhető, megfigyelhető hatása. Ekkor viszont a létezésének az elvetése semmit sem változtat a világ működésén. Ha valaminek a létezése nem releváns, akkor egyáltalán mondható-e létezőnek? Hiszen a létezésének az esetleges megszűnése – illetve keletkezése – nem hogy nem tűnne fel a számunkra, de elvi szinten sem deríthető ki. Akkor létező valaminek mondható ez egyáltalán?

3. Ez a legérdekesebb. Valami nem anyagi természetű, de hat az anyagi világra. Ekkor nyilván magát ezt a nem anyagi entitást nem, de a hatásait nagyon is jól meg lehet tapasztalni. Tulajdonképpen ha úgy vesszük, van ilyen a fizikában. Pl. a gravitáció. A gravitáció mibenléte sokáig nem volt ismert, illetve ma is inkább valami absztrakciónk van róla. A gravitáció nem anyag, nem tudsz eltenni némi gravitációt a fiókba, hogy jó lesz az még jövőre. Viszont bár a gravitációt magát nem, de a hatását nagyon is jól tudjuk érzékelni, így mérni is. A gravitáció nem természetfölötti, hanem természetes jelenség.

És itt jön a gyakran felhozott példám. Tegyük fel, hogy létezik egy nem anyagi természetű, természetfölötti, intelligens entitás. Legyen a példánkban ez a kereszténység Istene. Tegyük fel, hogy Isten a saját törvényei – kvázi a saját értékrendje, döntése – alapján beleavatkozik a fizikai világ működésébe. Pl. ha egy autóban hithű keresztények ülnek, akkor egy baleset következményeit igyekszik enyhíteni. Ha viszont az autóban bűnös életet élő ateisták ülnek, akkor meg egy kicsit rásegít az autónak a falnak való ütközésben. Meg lehet ezt valahogy a fizika nyelvén fogalmazni? Az ütközés során ugye mindenféle kölcsönhatások zajlanak le. Pl. megjelenik az F=m*a összefüggés is. Ha Isten ebbe a törvényszerűségbe nyúl bele, akkor is felírható képlettel:

F = α * m * a + Ω

Ahol alfa és omega Isten akaratától függő mennyiségek. Ez alapján nem hogy a fizika segítségével tudnánk egyértelműen kimutatni Isten beavatkozását, hanem alkalmas lenne arra, hogy pontosabb adatokat tudjunk meg Isten akaratáról. Meg lehetne *mérni* pl. azt, hogy Isten kevésbé elnéző – pontosan 18%-kal kevésbé elnéző – a „Ne lopj!” parancsolat megszegőivel szemben, mint a „Az Úr napját szenteld meg!” parancsolat megszegőivel szemben. El lehetne dönteni, hogy Isten mennyire tekinti pl. az abortuszt a „Ne ölj!” parancsolat megszegésének, és menyire tekinti a fogamzásgátlást annak. Akármennyire is természetfölötti maradna ettől Isten, attól még természettudományok teljesen jól képesek lennénk leírni a *természetét*.

Persze van egy másik lehetőség, ha alfa és omega a fenti képletben számunkra feltárhatatlan összefüggések mentén – máshogy fogalmazva összefüggéstelenül – változik. Ekkor azért feltételezni lehetne, hogy itt akkor nem a kereszténység Istenéről van szó, de valami – valószínű nem intelligens – entitás, és annak a hatása létezik, még ha nem is tudjuk az összefüggéseit feltárni. Persze lehet ezt kezelni akár véletlenként is, hiszen a véletlen ha jobban megnézzük a magyar szó jelentését, tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem tudunk vélekedni az adott dologról.

Viszont a helyzet az, hogy mindenféle mérés valahogy azt mutatja, hogy α = 1 és Ω = 0. Méghozzá eléggé pontosan és következetesen. Lehet akkor bármiféle hatásról beszélni? Nem egyenértékű ez inkább azzal, hogy ha létezik is valamiféle transzcendens entitás, akkor a természet ezen törvényébe nem igazán szól bele? A fizikának nem is annyira az a célja, hogy feltárja a fizikai valóságot, sokkal inkább azt, hogy helyes modellt alkosson a fizikai világ jelenségeiről. Modellalkotás szempontjából meg nincs jelentősége annak, hogy ezen és más eddig megismert fizikai összefüggésbe nem szól bele Isten, vagy hogy nem létezik Isten. A modell ettől még ugyanaz: F = 1 * m * a + 0 = m * a.

Még egy eset lehetséges. Ha valamilyen jelenség valóban nem az eddig feltárt összefüggések mentén történik, de olyan ritkán tér el az eddig feltárt összefüggésektől, hogy a vizsgálata komoly nehézségekbe ütközik. Ilyen esetben elsőként a jelenség létezését kell igazolni. Amíg ez nem történik meg a tudomány azért nem tud vele foglalkozni, mert a jelenség számára nem ismert. Ha a jelenség ilyen kivételes összefüggései még nem ismertek a tudomány számára, de a jelenség létezését igazoltnak tekinti, akkor meg megint nem a természetfelettit, hanem a természet egy teljesen természetes, csak számunkra még ismeretlen összefüggését keresi.

Ennek van még egy speciális esete. Mi van, ha létezik pl. egy Isten, de mindent megtesz azért, hogy a létezése bizonyítatlan maradjon. Beleszól a világ működésébe, de csak abban az esetben ha ez sem közvetlenül nem figyelhető meg, sem közvetett módon – pl. statisztikákból – nem ismerhető meg. Akkor ez viszont egy falszifikálhatatlan entitást jelent. A természettudomány nem tud vele mit kezdeni, hiszen a természettudomány megfigyeléseken, méréseken, majd ezen mérési eredmények, adatok összevetésén alapszik. A célja is az, hogy ezen mérések mentén előrejelezni legyen képes lehetséges, jövőbeli, vagy potenciálisan jövőbeli eseményeket. Egy ilyen természetfeletti entitás bevonása a képletekbe nem segít, így hát teljesen felesleges.

~ ~ ~

Ja igen, majdnem kihagytam a +1 esetet. Nézd meg ezt a képet: [link]

Látod a sok sárga citromot? Dehogy látod. Ha megnézed nagyító alatt a képernyőt, ott csak kéz, zöld és piros „lámpákat” látsz. Sárgát egy darabot sem. Akkor a kép sárga színe anyagi természetű létező? Aligha. Akkor bizonyára valamilyen természetfölötti dologról van szó, bizonyára van valami általunk még nem ismert fizikai csatorna, amin keresztül ez a sárga fény kiárad a képernyőből. Hát nem is erről van szó. Létezik egyáltalán ez a sárga szín, van értelme beszélni a képen látható citromok sárgaságáról? Hát persze hogy van.

De itt nem egy anyagi létezőről van szó. Nem is egy transzcendens, természetfölötti létezőről. Sokkal inkább egy fogalomról, valamilyen jelenségcsoport együtteséről, amit a fizikai valójában leírni túl macerás és komplex, nem is így éljük meg, sokkal egyszerűbb helyette egy fogalmat használni, ami bár teljesen anyagi természetű és komplex, mégis egyszerűen, eleminek éljük meg.

Pl. sokáig kérdés volt, hogy a lélek az valamilyen anyagi természetű dolog? Valami, ami bennünk van, hasonlóan az agyunkhoz, szívünkhöz, csak éppen olyan kicsi, vagy átlátszó, vagy finom szövésű anyagból van, hogy eddig fizikai eszközökkel nem lehetett kimutatni? Vagy a lélek az valami természetfölötti, transzcendens, nem anyagi természetű dolog? Mi van, ha egyik sem? Mi van, ha a lélek is csak egy absztrakció. Sok-sok komplex fizikai jelenségnek egy számunkra, emberek számára sokkal plasztikusabban megfogható egyszerű „megszemélyesítése”, egy fogalommal való kicserélése. Mi van, ha a lélek nem anyagi, nem is transzcendens, de mégis létező? Mi van, ha Isten is ilyen fogalom? Nem anyagi, nem természetfölötti, nagyító alatt eltűnő valami, aminek a létezéséről mégsem teljesen ökörség beszélni, legalábbis nem jobban, mint ahogy a képen látható citromok sárgaságáról.

~ ~ ~

De megközelíthetjük a dolgot más oldalról is. Ahogy írtam, természetfelettinek azt nevezzük, ami nem magyarázható meg a természet törvényei segítségével. Ha viszont a megfigyeléseken, méréseken alapuló tudomány nem tud összefüggéseket feltárni, sőt gyakran magának a jelenségnek a létezését sem tartja igazoltnak, akkor arról logikusan más is csak annyit tud elmondani, hogy „lehet, hogy van”. Viszont ahol a természetfölötti szó elhangzik, ott rögtön magyarázatok, mechanizmusok is előkerülnek. No de ha valaki a magyarázatot ad olyan jelenségekre, amire a tudomány nem tud, akkor azok nem megfigyeléseken alapuló magyarázatok. Ha nem megfigyeléseken alapulnak, akkor min? Hát azért elég erős a gyanú, hogy fals asszociációkon, vagy az emberi fantázián, így minimum megkérdőjelezhető, hogy ezek valóban elmondanak-e bármi érdemit a valóságról.

Egy biztos, hogy a történelem során egyetlen kultúra sem tárt fel semmiféle érdemi tudást a természetfelettiről, sőt a különböző kultúrák teljesen más, egymásnak ellentmondó jelenségeket tart számon.

Azért a nyelv kifejező. A természetfeletti nem a természet jelensége, hanem valami más, valami fölötte lévő.

Na már most, ha ezt én, a természet része, érzékelem, akkor az, amit érzékeltem, a természet része, tehát nem természetfeletti. De hihetem annak, kellő tudáshiánnyal.

Ha viszont nem érzékelem, akkor nincs különbség aközött, hogy létezőnek vagy nem létezőnek tekintem. És ez a pont már máshová vezet, itt már nem a természet anyagi világában vagyunk. Van ilyen, ez a gondolkodás. A gondolatban, ha én a sósavat lúgnak, a hypót viszont erős savnak gondolom, semmi nem történik, míg játszom a gondolatokkal. Ám ha a való világ részének tekintem és eszerint cselekszem, akkor abból nagy baj következhet.

A természetfeletti tehát nem egyéb, mint az emberi gondolat valóságtól való elrugaszkodása. És ez fontos, mert az ember agya érdekes módon működik. Ez a "természetfeletti", mint gondolat, rendkívül hasznos tud lenni. Egyesek mesteri módon kihasználva az agy sajátosságait (hiszékenység), akár elképesztő vagyonokra és hatalomra tudnak szert tenni. Természetesen az emberiség egy csoportjának (és ennyiben az egész emberiségnek) a hatalmas kárára.

Ezt én röviden úgy szeretem összefoglalni, hogy míg az emberi gondolat ezen a szinten marad, bármit tehet. Akár természetfelettit, akár gonoszat, bármit. Ám amint a gondolat tetté válik, alapvetően változik meg a helyzet. Ha ekkor egy szűrő nem működik valakinél, akkor mások kötelessége azt működtetni az emberiség érdekében.