Lehetetlen a halál utáni élet?

Baromira túlgondolod, eleve értelmetlen dologtól rettegsz, de ráadásul a fizika törvényein keresztül akarod megérteni ami nagyon elcseszett.

Az, hogy a fizika és a tudomány még nem fedezte fel azokat a szabályrendszereket amik ezt lehetővé tehetik, még nem jelenti azt, hogy ilyen nincs is.

A történelem soràn nem egy dologra mondta azt a tudomány, hogy lehetetlen ami később megvalósult.

Ez persze a te kényszerbetegséged, mindegy mit írok, végső soron rajtad áll mit akarsz elhinni.

"Ahhoz, hogy élhessünk a halál után, a tudat egy a fizikai testünktől teljesen független tényező kellene legyen, holott a tudat atomok és elektronok egész sora csupán."

Ez a kijelentés egy filozófiai irányzat - név szerint a materializmus - egyik alapvetése. Ennek az igazát természettudomány a jelenlegi eszközeivel sem alátámasztani sem pedig cáfolni nem tudja, tehát nem is foglal állást ebben a témakörben. A természettudomány jelenleg az úgynevezett anyag és annak a kölcsönhatásaival foglalkozik, és gyönyörű szépen le is írja azokat képletek, törvények, elméletek formájában. Az, hogy a tudat (nem az agy) valójában micsoda, arról még csak halvány fogalmai vannak a természettudománynak. Bízunk benne, idővel teljesebb és tisztább képet kapunk a tudat mibenlétéről. Mellesleg az említett materializmus (szigorúbbik értelmezése) szerint a létezés anyagelvű, vagyis az anyag (matéria) az elsődleges és kizárólagos létező ez a nézet szerint. Van egy másik nézet is, ami ennek a "párja", amikor is a létezés elmeelvű, vagyis az elme (szellem, tudat, spiritusz, akármi) az elsődleges és kizárólagos létező...de itt nyilván nem a hétköznapi kis emberi elmére/tudatra/szellemre kell gondolni, hanem minőségileg egy sokkal kifinomultabbra. Ez utóbbira vannak leírások, okfejtések...ki keres az talál. Nyilván ez egy szokatlan álláspont, de ha megfordítjuk a felállást ilyen formában, és az elmét tesszük meg az "irányító" pozícióba, akkor teljesen más következtetésekre jutunk, mint a kérdésed alatti okfejtésben.

Szóval "nyugi", nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy lehetetlen a halál utáni élet, de egy biztos, hogy ha van is halál utáni élet, azért az nem feltétlenül jelenti azt, hogy Te tovább élsz halál után, mert lehet, hogy eleve az, amit te "én"-nek hiszel, sem az, ami Te valójában vagy.

Én attól rettegek igazán, ami a halálig elvezet. De a tudatunk helyét azt nem sikerült a tudománynak meghatározni, ez csak egy erőltetett magyarázat véleményem szerint. A test nagyon összetett és bonyolult dolog, elképesztően sok mindenből tevődik össze, de mi mégis egy valaminak érezzük magunkat, ami megfoghatatlan. És még a testrészeinkre sem azt mondjuk, hogy azok mi vagyunk, hanem azt, hogy azok a mieink, mi pedig, illetve a tudatunk egy központi dolog vagyunk, annak éljük meg magunkat. Most azonosak vagyunk a testünkkel, de érezzük, hogy valójában mégsem.

Aztán emellett, szerintem a semmiből nem jöhet létre valami. Hogyha mi nem léteztünk a születésünk előtt, akkor vajon mitől létezhetnénk csak azért, mert két sejt egyesült valahol a Föld egy pontján. A semmi ment bele két picike kis sejtbe? Szerintem nem nagyobb csoda többször megszületni, mint egyszer. Ha már létezünk, van tudatunk, akkor az kell, hogy származzon valahonnan.

Aztán a klinikai halál élményekről meg a regresszív hipnózisról már nem is beszélek. Persze akik materialisták, azok úgysem hisznek semmi ilyesmiben. Mivel a tudomány is az, sajnos mindent meg tud "magyarázni" a saját ízlése szerint, és sajnos a tekintélye is nagy.

De nem árt a lelkünkre is hallgatni, meg a józan logikánkra is, ami néha túlmutat a materializmuson.

Olyan picik vagytok még.

Ha a "véleményem" le lehetne ide írni, az azt elolvasók 90%a esélyt kezdene látni, vagy megbizonyosodna arról, hogy van létezés a halál után.

"Ahhoz, hogy élhessünk a halál után, a tudat egy a fizikai testünktől teljesen független tényező kellene legyen, holott a tudat atomok és elektronok egész sora csupán."

Én erre kapásból azt mondom, hogy tévedés. A tudat szó értelmezése egyébként is nagyon szerteágazó. A fizikai, fiziológiai folyamatok tudományosan a gondolkodáshoz kötődnek valóban, de az nem azonos a tudattal.

Szempontodból viszont gyanítom az számít, hogy amit most magaddal azonosítasz, amit az énednek tartasz, abból mi marad, ha leállnak a fiziológiai folyamataid. Ezzel a kérdéssel mélyebben foglalkozó tanítások alapján el kell, hogy szomorítsalak. A tudatod ami fennmarad, nem horozza jelen életed felszínes személyes jegyeit.

A keresztény feltámadás eredeti tanítása meg szerintem ilyen mértékig nem merül el a részletekben: ez is lehet meg az is. Nyilván a népszerűbb értelmezés szerint megmarad a mi és rokonaink személyisége is.... de ez csak a tiédhez hasonló félelmekből táplálkozó értelmezés.

minden vallás vagy néphit másképp dolgozta fel a dolgot...kereszténység buddhizmus- valhalla, hadak útja

van köztük kontraszt de ki-ki a maga módján űzi el a rettegését tőle, nem mondhatom, hogy a félelmét is eloszlatja de elfogathatóbbá teszi azt. Keresgélj köztük.

nekem például az Oroszlán Király adta meg ezt, amit Muffasa mond Simbának... (aki akar ki nevethet, de ez van)