Rendszeres meditáció segíthet a szorongást, szociális fóbiát leküzdeni? Segített valakinek?

Kedves Kérdező,

válassz olyan meditációs módszert, amiben nem kell küzdened a felbukkanó gondolatokkal. Ha a gondolatok "elnyomására" fordítod az energiád, akkor máris "birkózol" és nem meditálsz. Megjegyzem, a vezetett meditációknál ez az eltévelyedés nem gáz, a vezető hangja korrigálja az átmeneti fókuszvesztést.

Ha ragaszkodsz Gunagriha módszeréhez, megkérdezheted személyesen őt a szept. 15-i Lélek napja fesztiválon!

Előző vagyok

Vannak ám olyan, más meditációs módszerek, amik orvosilag igazoltan csökkentik a szorongásszintet, akár diffúz, akár eseti szorongásról van szó. Magyarországon is hozzáférhető módszerről beszélek természetesen.

Jó választást!

10 even at nem sikerult?

mi a celod az eletben?

hogy lehet hogy ellentetesek a vagyaid?

hiszen beloled fakad mindketto

valami mas is lehet a hattereben

Xy4

Szia,

A zene is nagyon sokat számíthat, itt egy pár szám, ami nekem bevált szubjektíve. Hallgass bele mindegyikbe, lehet neked is segít.:

[link]

[link]

[link]

Jobbulást! Üdv.

A szociális fóbiát az élettel lehet leküzdeni, a meditációnak fontos funkciója lenne, hogy leülepítse a tapasztalatainkat, de élethelyzetek híján, tapasztalat híján nincs mit leülepíteni.

A meditáció sokat segíthet, de érdemes kicsit visszatekinteni azokra a kultúrkörökre, amelyekben először megfogalmazódott, például a hindúizmusra és a hínajána buddhizmusra. A hindúizmusban jellemzően a szádhuk gyakorolták. Lemondtak a világi életükről, az otthontalanságba távoztak, hogy egy "spirituálisabb" életvitelnek szenteljék magukat. Gondolj bele egy pillanatig, hogy milyen nagyfokú bátorság, alázat, szilárd elhatározás kellett egy ilyet megtenni! A mai ember számára szinte felfoghatatlan.

Ugyanez volt jellemző a hínajána buddhizmusban is. Az emberek lemondtak a világi életükről, és csatlakoztak a szerzetesek közösségéhez (a szangházoz), semmiféle tulajdonuk nem lehetett, az ételt is koldulás útján szerezték, és nagyon sokat meditáltak.

És akkor ezt hasonlítsuk össze a modern emberrel, aki "kereső". Aki semmit nem lép meg, nem mozdul ki a komfortzónájából se, és a keresése csak egy ürügy, mert amíg keres, addig nem kell semmit találnia. A keresés súlytalan, a megtalálás már kötelez.

Amit mondani akarok, hogy egy szádhunak vagy egy bikkhunak valóban az volt a legelőremutatóbb, ha meditált, de egy átlag, full neurotikus modern embernek az a legelőremutatóbb, ha szembenéz az élettel, és igyekszik felnőni a tapasztalati által. És emellett meditál. Mert amúgy szerintem fontos a meditáció. De nem az élet helyet, görcsös befelé menekülésként, hanem az élet mellett, azzal szinkronban.

Szerintem a szociális szorongásra az elsődleges a pszichoterápia (klinikai szakpszichológus által), amit gyakran kombinálnak gyógyszeres kezeléssel is, legalábbis egy darabig, ez által a folyamat meggyorsul, illetve, valamelyest rendezi az agyi anyagcserezavarokat.

Kiegészítő "terápiaként" bármely meditáció vagy relaxációs eljárás jó lehet, de ezeket általában kombinálni szokták más, komolyabb terápiás módszerekkel.

Röviden, jó a meditáció, de ha ténylegesen szociális szorongásról van szó, önmagában nem elég.

Előző vagyok. Még annyit, hogy nem derült ki a hozzászólásodból, hogy diagnosztizáltak-e.

Nem ártana első körben valóban pszichiáterhez fordulni, hogy ténylegesen szociális szorongásról van szó, aki meg tudja ítélni, hogy mennyire súlyos, vagy van-e mellette/mögötte más.

Talán az enyhe szociális szorongásból (=szociális fóbia) egyedül is ki lehet jönni, noha valóban a leghatékonyabbnak bizonyult módszer az a különböző, szorongáskeltő helyzetekbe való belehelyezkedés bizonyul (fokozatosan, a legkevésbé szorongatótól, majd ha már kioltotta a félelmet, akkor lehet még 1 fokkal szorongatóbb, és így tovább). Ehhez nem árt, ha az ember ismer különböző relaxációs és/vagy meditációs módszereket. Paradox módon a szorongásos betegségek leküzdésében nem a dinamikus terápiák (múlt eseményei, feldolgozása, "traumák") bizonyultak a leghatásosabbnak, noha ezek is jók, csak általában jóval hosszabb ideig is tartanak, hanem a kognitív viselkedésterápiás módszerek bizonyultak a leghatékonyabbnak az összehasonlító vizsgálatok alapján, ha kifejezetten a szorongásos zavarokat nézzük.