Az isteni igazságszolgáltatás miért csak ellenem működik?

Tisztázzuk: nem tegnap jöttem le a falvédőről, de ezeken az ezo baromságokon nőttem fel. Egy ideig hittem is.

Próbáltam tudatosan élni az életem, próbáltam bölcsebbé válni, és másokkal türelmes, megértő lenni.

Akkor is ezt kaptam.

Most már lerongyolták a kis eltorzult lelkivilágomat annyira, hogy mára már csak a negatívnak maradt helye. És nem lett jobb. Mindig csak lejjebb és lejjebb. Valamit biztos elcsesztem, de hiába próbálom látni, hogy miért is érdemlem folyamatosan és tényleg _bárhogy_ is álljak az egészhez mind fejben, mind viselkedésben - u-gyan-azt kapom. Pepitában.

Egy idő után bocsánat de rohadt frusztráló és igenis felkiáltok, hogy most már kapjon más is.

Nem vagyok rossz jelek értelmezésében, de mostanság ahány ilyen "jelre" meg megérzésre hallgattam, igen csak pofán csűrtek, vagy csak simán... nem történt semmi.

Azért az életünket mi irányítjuk, nem 100%ig megy ez az előre megírt hókuszpókusz marhaság. A döntéseink befolyásolják a jövőt, nem más. Esetleg ha valaminek tényleg meg kell történnie, mert abban van egy szükséges lecke (amit vagy megtanul az ember, vagy nem), az előbb-utóbb megtörténik. Valamilyen formában. Lehet azt is halogatni, de minél később esünk át rajta, annál rosszabb lesz.

Ezek után viszont jó kérdés, hogy mi a jó irány? Nincsenek is igazán már terveim, csak életben akarok maradni. Vagyis akar a fene, de az öngyilkossághoz gyáva vagyok, úgyhogy kénytelen vagyok a megélhetésemmel törődni. A munkahelyemen egyre rosszabb, a baljós jelek a lakhatásomra vonatkozóan egyre csak jönnek, és nincs egy szikrányi útmutatás se, ha keresem se, hogy 'na, te hülye, arra mennyé!'. Nincs alternatíva, max az utca. Hát köszönöm szépen, mesés! És ez csak egy példa a millió közül. Rendben, váltsak munkahelyet. És merre? Amiket nézek, egyik jobban taszít mint a másik. Amit meg szeretnék, arra nem tudok menni. Nagyszerű. És most?

Valami még nagyobb világrengető okosság valakitől?

Erről beszélek.

Húsz éve nyelek szépen csendben. Próbáltam és még most is, a fenébe is, amikor meg tudnék ölni valakit, akkor is segítek neki sokszor. De ja. Emberség. Ha belém rúgnak az totál rendben van. Ha én akarok visszarúgni, eltörik a lábam. Igazságos.

Nem szoktam itt sírni, figyelmet se szoktam kérni más emberektől, eldöglődöm én csendben is. De ha egyszer is kinyitom a szám, akkor engem acélbetétessel rúgnak arcon - mint itt is.

Ha viszont valaki más jön ide fel ezredjére is sajnáltatni magát, na ő meg kapja a szépet meg a szeretetet meg a pozitív energiát.

Nem fogom ezt soha megérteni. Nem tagadom, nem vagyok egy jólélek, de tényleg nem így kezdtem és nem vagyok büszke arra, hogy eddig süllyedtem, de megvan a maga magyarázata. Viszont hogy az összes szemét közül csakis én kapom a pofonokat élőtől és élettelentől állandó jelleggel... azért engedtessék már meg egyszer az életben nekem is, hogy hangosan kimondjam: rosszul esik!