Mennyire jellemző a Skorpiókra a magukba fordulás?

Persze ez egy olyan dolog ami időnként bárkivel előfordulhat.

De nem ismerek sok Skorpiót, főleg közelről, igaz nem idegen a "típus", a tágabb családban például van, Oroszlánként viszont a velem egy nemű Skorpiókkal (barátság, osztálytárs, munkatárs...) soha nem jöttem ki jól, az utálat túlzás, de valahogy sosem találtuk meg a közös hangot. Hasonlóak voltunk, de mégis tűz és víz. Ellenkező neműek esetén pedig volt aki felkeltette az érdeklődésemet, de mindig annak a kategóriának találtam, akit komolyan nem érdekelhetnék.

Nemrég viszont egy Skorpióval hozott össze a sors. Első benyomásra elég nyitottnak tűnt. Rengeteget sztorizott, nagydumás volt, több haverral, hobbival, társasági embernek tűnt, alapjában jóindulatúnak, de kissé bizalmatlannak. Kissé perverz, nyíltan beszél a szexről, zavarba ejtően, de az élet nagy dolgairól is el lehet vele jól társalogni, szinte mindenhez hozzá tud szólni. Az ágyban elég jó volt az összhang, jól teljesít, szeret kényeztetni, bár néhány perverziója és a dominanciája miatt akadtak kisebb fennakadások, de igyekeztem én is nyitottan hozzáállni ezekhez a dolgaihoz, és ez meghálálta magát.

Aztán felszínre bukkant pár negatívum is. Sértődékeny, féltékeny, bosszúálló, manipulatív, taktikázó, ellenőrző. Vele őszintének kell lenni, nehezen viseli a hazugságot, a titkokat, de idővel ráébredtem, hogy ő nehezen adja ki a titkait, sok mindenbe nem enged betekintést nyernem. Nem szereti a kritikát, könnyű megsérteni akár apróságokkal, de ezt legtöbbször akkor nem mutatja, sokáig tűr, nehéz kihúzni belőle, ha bármi baja van, de mikor kimondja, vagy ha besokall, akkor oda szúr, ahol fáj. Nehezen bocsát meg, ha elvesztetted a törékeny bizalmát, akkor jobb esetben csak elhidegül tőled, rosszabb esetben csúnya, kicsit sem fair módon revansot vesz.

Ami miatt feltettem a kérdést: a magánélete egy nagy részébe nem enged betekintést nyernem. Illetve az első 3 hónapban folyton rajtam lógott, de az utóbbi hónapban részbem reális indokokkal, de egyre többször mondva csinált kifogásokkal (hazugságokkal, féligazságokkal) egyre gyakrabban mondta le a találkozókat, de hívni is egyre kevesebbet hívott, és egy hete az üzenetekre sem válaszolt. Odáig jutottunk, hogy mikor szembesítettem a hazugságokkal, amiken rajta fogtam, már csak nem is próbált magyarázkodni, csak szimplán nem mondott semmit. A minap, több be nem tartott ígérete után csak ennyit mondott: gondolkodnia kell. De ne gondoljak rosszra. Majd keresni fog. Tudom, hogy valami zavarja, szóval igyekszem túllépni a sértett egómon, ami azt súgja: hazudott, játszik velem, hiteget, nem érdeklem már, hiteget, lepattintott stb., és megértőnek lenni. Tudom, hogy több dolog is aggasztja mostanában, de fáj, hogy én támogatnám, de nem enged közel. Felfogtam, hogy magányra van szüksége, de félek, hogy elvesztem őt. Valószínűleg velem kapcsolatban is vannak aggályai, de csak a saját megérzéseimre hagyatkozhatok, mert csak ködös utalásokat tett, úgy értem ok-okozati összefüggések nem lettek részéről kimondva.

Tudom, hogy frusztrálja, hogy a hideg időben a hobbiját sem tudja űzni, a munkahelyén is akadtak feszültségek, a családjában is vannak konfliktusok, egészségügyi problémák is aggasztják (lehet, hogy műteni kell), azon is felhúzta magát, hogy a barátaim írtak neki, miután látták az elkeseredésem, hogy mi a helyzet köztünk, őket le is állítottam, hogy ne bántsák, ne zaklassák, majd én megoldom ezt vele valahogyan, mert csak rosszabb lesz, ha bár jó szándékkal, de stresszelik ők is. Én próbáltam megnyugtatni, hogy én nem számonkérni akarom, de gondoljon bele én mit érzek, ha hirtelen elzárkózik, és nem keres engem, nem jön mikor ígérte, mégis mit gondoljak? Nem bántani szeretném, csak megérteni őt.

Szóval mit gondoltok? Aggódjak emiatt, vagy lehetséges, amit mondott, hogy ha sikerült elrendeznie magában a dolgokat, és valamelyest rendeződik az élete és az érzelmei, akkor jelentkezni fog? Lehetséges, hogy csak nem akar előttem gyengének mutatkozni? Hogy most csak egy újabb stresszforrás lenne számára, ha aggódok érte? Nem rosszak a szándékaim, de ezzel ő bánt engem, mert szeretem és fontos nekem, és bár próbálnám támogatni, de nem tudnám teljesen elnyomni a megbántottságomat? Tudom, vagyis rájöttem, hogy itt és most a fejemre állhatok, nem fog közel engedni, szóval talán jobb, ha adok neki pár hetet míg egyáltalán nem keresem én őt. Bele fogok pusztulni, csak arra tudok gondolni, hogy muszáj bíznom benne, és remélni, hogy ő is bízik. Szerintetek jól teszem?